forumadmin

Biztonságosabbá vált a karosszéria, az ajtókba oldalütközés-elleni merevítést szereltek, és légzsákkal szerelték mindegyik modellt, ami az A Omegából kimaradt. (Érdekességképpen megemlítjük, hogy a B Omega oldallégzsákok nélkül is több konkurensét leiskolázta az NCAP törésteszten, és csak ezen opció hiányában kapott 3 csillagot 4 helyett...) http://www.opelforum.hu/gallery/image/4809-/ A B Omega vonalainak megrajzolásakor is az alapvető követelmények között szerepelt a kiemelkedően jó légellenállási tényező (ami azonban a limuzin/caravan esetében a 0,32/0,33 értékkel meg sem közelítette az előd A Omega kiemelkedõen jó 0,28-as értékét...), ugyanakkor az újszerű, az előd A Omegától némileg eltérő, a "luxusérzetet" jobban sugalló dizájn is, melyért Martin Smith, egykori Audi formatervező volt a felelős. A B Omega egyszerre hatott modernnek és visszafogottan konzervatívnak is. A beltér is megváltozott - formáját tekintve. Karakteresebb, hosszabb ívek kerültek az utastérbe, és maradt az elődtől már megszokott minőségi burkolás, akár a műanyagokra, akár a kárpitokra gondolunk. Hangsúlyosabb lett a középkonzol és áttervezték az A Omega hatalmas billenõ-kapcsolóit, illetve a fûtés-szabályzó kerek szabályzógombokat kapott. Nem teljesen egyértelmű ugyanakkor a kérdés, hogy mennyire volt szükséges ilyen újszerű, a termékpalettába megjelenésekor nem egészen passzoló kinézetű formába önteni az új Omegát (kb. olyan váltással, mint ahogyan az E Kadettból egyszer csak F Astra lett...), hiszen a német vásárlók inkább a funkcionalitásra, minőségre érzékenyek, mint az extravaganciára, márpedig az autóeladási "fronton", Németországban igen kelendőnek bizonyult a típus, elődjéhez hasonlóan. http://www.opelforum.hu/gallery/image/4808-/ A B Omegával tehát új fejezet kezdődött az Opel történelmében. Az új zászlóshajó - melyet úgy terveztek, hogy elődjét mindenben túlszárnyalja, bár bizonyos vonatkozásokban (pl. méretek vagy megbízhatóság, mely utóbbi az ADAC (Német Autóklub) szerint inkább megbízhatatlanság volt, jelzi ezt a statisztika utolsó előtti helyezése a Ford Scorpio előtt) erre képtelen volt - a belvilágát, belső részegységeit tekintve is megújult, gondolunk itt elsõsorban az elektronikára és a motorokra. http://www.opelforum.hu/gallery/image/4807-/ A B Omegát az új ECOTEC motorpaletta nagyobb blokkjaival mutatták be, 2.0i (115LE), 2.0i 16V (136LE), 2.5 V6 24V (170LE) és 3.0 V6 24V (211LE) (MV6 modellnéven) motorokkal, illetve egy, a BMW-tõl "átvett" (az 525TDS modellben szolgáló) 2.5-ös turbódízellel, mely az Omegába csökkentett teljesítménnyel, 130 LE-vel került beépítésre. Később a 16 szelepes 2.0DTI (100LE) ECOTEC dízel erőforrás is bekerült a típusba. A B Omega elektronikai téren is ugrás volt az elődjéhez képest. Integrálódott a rádió kijelzője a fedélzeti számítógép kijelzőjébe, több elektromos extrával szerelték az autót alapkivitelben és megjelentek a kétzónás automata klímák is - és egyben megnövekedett a hibajelenségek előfordulási valószínűsége is. http://www.opelforum.hu/gallery/image/4806-/ A B Omega - elődjéhez hasonlóan - 7 gyártási év után érett meg arra, hogy elérkezzen a modellváltás, ám ez - valami miatt - mégsem következett be; helyette 2000-ben erőteljesebben átalakították a modellt, belső és külső dizájn és bizonyos műszaki megoldások, illetve erőforrások tekintetében, de összesítve egyáltalán nem annyira, hogy egy teljesen új modellként lehessen kezelni, ezért sem helytálló a sokak által favorizált "C Omega" elnevezés, hanem közelebb áll az igazsághoz a "B 2000 facelift" (facelift = ráncfelvarrás angolul) titulus. A megújult Omegában debütáltak az új generációs ECOTEC motorok; 2.2 16V (144LE), 2.6 V6 24V (180LE), 3.2 V6 24V (218LE), a 4 hengeres 16 szelepes 2.2DTI (120LE) és a soros 6 hengeres 24 szelepes 2.5DTI (150LE). http://www.opelforum.hu/gallery/image/4805-/ További 3 év után, idén 2003-ban leállítják/leállították a "faceliftes" B Omega gyártását. Ezen lépés nem teljesen érthetõ ha az Omega modellek hatalmas gyártási mennyiségére és az eladási adatokra gondolunk, ráadásul tovább rontja a komor képet, hogy az Opel ezt a lépését úgy tette meg, hogy - átmenetileg remélhetően - (méltó) utód nélkül állították le az Omega sorozatot. (Terjengtek hírek, hogy a C Vectra GTS változata, illetve a C Vectra alapon álló Signum váltja majd le az Omegát, de a legutolsó értesülés szerint már dolgoznak egy nagy kategóriás utód modellen...) írta: Flowachild (Molnár Bertalan)

Az Opel Omega egy felső-középkategóriás illetve feslőkategóriás utazólimuzin. (Egy ideális családi autó, igazi országúti cirkáló, mely némiképpen emlékeztethet a nagy, komótos amerikai „hajókra”…) Nem teljesen egyértelmű a kérdés, ugyanis megjelenésekor a Senator volt a feslőkategóriás modellje (zászlóshajója) az Opelnek, de az Omega méreteit tekintve mindenképpen a prémium kategóriába sorolható, azt sem feledve, hogy a Senator az Omega alapjaira épült. Érdekes amúgy, hogy az Opel Senator nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, pedig prémiumkategóriás abszolút luxusautónak készült, szigorúan 6 hengeres motorokkal… Az anyagválasztások, a horganyzott karosszéria (a hosszan-tartó rozsdamentesség végett), az erős, de gazdaságos motorok mind azt mutatták a típus megjelenésekor, hogy az Opel egy, a konkurenciánál alacsonyabb árfekvésű, de azonos kényelmet és luxust kínáló modellt kívánt megalkotni, mellyel az Opel „alacsonyabbrendűségét" (értsd ezt a luxusmárkákkal, pl. BMW vagy Mercedes szemben) akarták megcáfolni. (Ez a kezdeti időkben a szegényes felszereltségben nem mutatkozott meg sajnos, legalábbis ami a „fapadosabb” modelleket illeti.) A tervezők sikerrel jártak, a típus olyannyira kelendő volt, hogy még gyártása alatt nyilvánvalóvá vált, hogy több generációt meg fog érni, valamint hogy az évezred fordulóján is még gyártani fogják. Az 1990-ben megjelent, szigorúan 950 darabos limitált szériában gyártott Lotus Omega - mely gyakorlatilag egy Lotus motorral, hajtással és futóművel szerelt Opel Omega - is azt bizonyította, hogy ezt a modellt (annak ellenére, hogy a nem feltétlenül luxusautóiról elhíresült rüsselsheim-i Opel gyártmánya) - nem szabad „lenézni"! Nagy limuzinokhoz méltón hátsókerék-hajtással készítették (az előd Rekordhoz hasonlóan), ezzel is a nagyautós (Mercedes, BMW) jelleget hangsúlyozva. A típus hiányosságai közé egyedül az összkerékhajtás opció hiányát, illetve a szerény („fapados") alapfelszereltséget lehetett felsorolni, bár a jól felszerelt típusok extráiból a légzsák kivételével semmi sem hiányzott. (Bõr, klíma, szintszabályzós futómű, fedélzeti számítógép, stb…) Az Omega A tervezésénél fontos szempont volt az időtállóság, a környezetvédelem, a takarékosság, a biztonság és a kényelem. Az Opel mérnökeinek sikerült ezeknek a szempontoknak maximálisan megfelelő modellt alkotniuk, mely tíz éves kor felett is kielégíti ezeket az igényeket. Az Omega A motorjait úgy tervezték meg, hogy károsanyag-kibocsájtásuk a lehető legalacsonyabb legyen (szinte mindegyik befecskendezős motortípus 3-utas szabályozott katalizátort kapott, melyekkel messzemenően túlteljesítették az akkoriban érvényben lévő környezetvédelmi normákat), és hogy fogyasztásuk is kedvezően alakuljon, így az Omegában rendszeresített hajtóművek egyikének fogyasztása sem lépi túl a a „bűvös" 10 literes határt vegyes fogyasztásban, igaz ez a 3 literes, soros 6 hengeres motorra is, nem beszélve a 2.3 literes dízel és turbódízel motorokról, melyek fogyasztásban még kedvezőbb értékeket mutattak, jóllehet alapvetően alulméretezettek a nagy kasztnihoz viszonyítva. Az ebben a típusban használt benzinmotorok gyakorlatilag elnyűhetetlenek, sok százezres futásteljesítmény után is megbízhatóak, nyomatékosak maradnak, és üzemanyag fogyasztásuk sem nő számottevően. (Az Opel messze földön rossz hírű dízel erőforrásai nem bizonyultak ennyire tartós konstrukciónak, bár odafigyeléssel és kíméletes használattal ezek az „olajkályhák” is megbízhatóak.) Az Omegák helykínálata példás. Az utastér hatalmas, kifejezetten nagy termetű emberek is kényelmesen el tudnak helyezkedni akár elöl, akár hátul, ráadásul 5 átlagos termetű ember is különösebb szorongás nélkül utazhat a kocsiban. A láb- és fejtér hátul is bõ. A szedán változat csomagtartója tekintélyt parancsoló 520 literes, mely a hátsó ülések támláival természetesen tovább bővíthető, míg a kombi alaphelyzetben 540 literes, lehajtott hátsó ülésekkel pedig 1850 (!) literes csomagtérrel büszkélkedhet, mely személygépjárművek között etalonnak számít a mai napig! Ezt a modellt alapvetően arra tervezték, hogy egy család - nyaralásra készülve teljes menetfelszereléssel - beleüljön, majd kb. 1000 km múlva szálljon ki legközelebb a kocsiból, köszönhetően az autópálya-tempóban (120-130 km/h) kb. 7 - 7,5 literes fogyasztásnak valamint a 75 literes (kombinál 70 literes) tanknak köszönhetően, mindezt úgy, hogy az utastérben teljes csend honol, a hátsó ülésen utazók pedig kényelmesen elhelyezkedve csak a hosszú idő megfelelő eltöltésével kell hogy foglalkozzanak. A hatalmas, kényelmes ülések és a viszonylag sok szabad mozgástér is ideális utazóautóvá avanzsálják az Omega A-t. Biztonsági okokból sem lehet panasza egy Omega A tulajdonosának. Ebből a modellből ugyanis nem spórolták ki az anyagot! (Könnyen megbizonyosodhatunk erről, ha csak a motorháztetőt megemeljük… :) Bár akkoriban még nem volt annyira divatos a törésteszt, az Omega A az eltelt évek során bizonyította, hogy akár frontális, nagy erejű ütközés esetén is megfelelő védelmet nyújt a bent ülőknek - légzsák nélkül is! Az Omega első generációja 1990 év végén „ráncfelvarráson" esett át, melynek keretében a '91-es évjárattól kismértékben átformálták a fényszórókat, újabb, fényezett lökhárítókat (új fajta ködfényszórókkal) kapott, valamint küszöbspoilert, továbbá sötétített hátsó lámpaburákat is. A felniket a kisebb motorral szerelt, szerényebb felszereltségű változatokon is 15"-osra cserélték. Az Omega A bemutatása óta immár 17 év telt el, gyártását pedig már 10 éve befejezték, így arra is van rálátásunk, hogy az eltelt évek és a sokezer lefutott kilométer milyen hatással voltak a típusra, tehát hogy „mennyire bírta a gyűrődést". (Ezt a típust, illetve ennek főbb szerkezeti elemeire épülő változatait természetesen nem csak Európában gyártották, hanem Ausztráliában is Holden Caprice, illetve Brazíliában Chevrolet Omega néven, még évekig az Európai gyártás befejezése után is, 1996-ig. Angliában pedig a jobbkormányos Vauxhall Carlton változat volt ismert.) Az Omegák első szériái közül elsősorban a karburátoros modellek hullottak ki, bár azt feltétlen meg kell említeni, hogy nagyon kis számban állították elõ őket az injektoros változatokkal szemben. A kétliteres modelleknek még az első szériákból való darabjaik is futnak a mai napig, ezek ugyanis messzemenően a legmegbízhatóbb és időtállóbb motorjai ennek a típusnak. Motortípustól (benzines vagy dízel) függetlenül akadtak problémák a hűtéssel; a túlméretezett hűtőrendszer ellenére is a típusra jellemző a rendszer tömítetlensége, a vízpumpa vagy termosztát hibája, az elrepedt vízcső. Az Omega A egyik legfőbb ellensége a rozsdásodás, holott horganyzott karosszériával készültek. Mégis típushibaként jelentkezett a küszöbök, kerékdobok szélének rozsdásodása, mely már a 10 év lejárta előtt jelentkezett a legtöbb autónál, jóllehet ezen kívül még a németországi (az állandóan esős, nedves időjárásnak kitett) Omegákon sem volt más jellemző rozsdásodás. A sokéves, sokat futott Omegáknál az elektromos rendszer az, ami még tipikus hibajelenséget szolgáltat. Az akkumulátor-sarutól kezdve az elektromos ablakemelő vezérlésén keresztül a műszeregységekig bármi meghibásodhat, bár a legtöbb esetben ez inkább csak bosszúságot, mintsem komoly veszélyforrást jelenthet a tulajdonosnak. A futómű jó lengéscsillapítást és rugózást biztosít az autónak, nem is jellemző, hogy korán elfáradna valamelyik részegység, ami igaz a 4 tárcsás fékrendszerre is, mely segítségével biztonságosan le lehet fékezni nagyobb sebességről is a nagy kocsiszekrényt. A típus további jellemzője, hogy a meghibásodott elemekről úgy ad jelt, hogy az nem jelent veszélyt az utazás biztonságára nézve, és így van ideje a tulajdonosnak arra, hogy útját befejezve „kényelmesen" vihesse el Omegáját szervizbe. A jó futóműnek köszönhetően a kocsi útfekvése, egyenesfutása példás, kanyarban terhelten is jól uralható, sőt a hátsókerék-hajtás ellenére sem hajlamos a hátulja kitörni. Természetesen vigyázni kell vele, mert csúszós útfelület valamint kopott hátsó gumik együttes megléte esetén nem nehéz „keresztbe állítani" egy kanyarban. A típus ma is közkedvelt, bár kétségtelen, hogy különböző okok miatt. Valaki azért veszi, mert nagy, kényelmes és biztonságos családi autóhoz szeretne jutni viszonylag olcsón, és van aki azért kedveli, mert - elsősorban kombi változatban - ideális „igáslovat", gyakorlatilag egy teherautót vásárol egy Omega A személyében, melyet „tetszés szerint" lehet (akár áruval) telepakolni. Mindezeken túlmenően pedig igaz, hogy szerény fogyasztást produkál, megbízható, továbbá aránylag olcsó hozzá a gyári alkatrész is. írta: Flowachild (Molnár Bertalan)

A Dél-Afrikában fejlesztett Opel Astra 200ts -t együtt fejlesztették az Adam Opel AG-val, néhány mérnökük segítségével, hogy felügyeljék (irányítsák) a fejlesztés fázisait. A hajtómű-mechanizmust (C20LET) a Calibra turbóból vették, és beleszorították (szó szerint: belecipőkanalazták) a Astra orrába. Habár a Calibra egy négy kerék meghajtású autó, a sajátos (helyi) modell első kerék meghajtású volt. A meghajtás rendszerét helyi fejlesztéssel végezték. Az Astra 200 ts (turbo 6 sebesség) modellek eleinte 1994 során lettek kibocsátva, de hamarosan visszavonták õket. Az autó nyilvánvalóan melegedési problémákat szenvedett. Egy érdekes megjegyzés a fogyasztó szemszögéből tekintve az a tény volt, hogy a tesztvezetés (próbaút) szinte szóba sem került, mivel a kereskedők biztos üzletet akartak elsõként. Az eladók többnyire a 160kw hatalmas erejét hozták fel mentségül, mivel azok szenvedhetnek a gyakorlatlan vezetők kezeiben. A vétel egy ingyenes vezetői oktatási kurzust is tartalmazott. Majd újra visszatért 1995-ben. Úgy gondolom, mind a 200is és 200ts modellek megkapták a nagyobb alumínium hűtőt . A turbo Astra volt az az autó, melyre abban az időben a legtöbb Opel tulajdonos vágyott, de meglehetősen drágának bizonyult. A listaára abban az időben nagyon közel volt a Golf VR6-oséhoz, melyet sokan a kategória legjobbjának tartottak. A 200ts bebizonyította, hogy tévedtek. A VR6-os egyetlen előnye a hosszabb modell élettartam. A 200ts törékeny autónak bizonyult, mivel a sebességváltó hajlamos a 6-ik sebesség törésre abban az esetben, mikor folyamatosan keményen vezetik. Tény, hogy ezek a sebességváltók meglehetősen ritkák és drágák. Minden sebességfokozatban ezek az autók különösen gyorsnak bizonyulnak. Kisebb módosítással a 250km/óra gyorsulás elérése is lehetséges. Mellékesen megjegyezve, a standard autó könnyedén kikíséri az BMW M3-at a negyedmérföldes távon

Ráncfelvarrás / Változások 1995-ben Belső kárpit változik -esztétikusabb anyag és minta .A hátsó hangszóró és az első magas hangszóró akusztikai szempontból rácsot kapott C20NE: Az újaknál már a motorban nem a vízpumpa, hanem feszítőgörgő feszíti a bordás szíjat. A módosítás miatt a motor halkabb lett 150Le-s C20XE helyett 136 Le-s X20XEV Ecotec motor került be,16 V motorhoz is rendelhető automataváltó . 2.5-ös V6-os motor rendelhető. Vízhőfok-mérő pontosabb Régen hátul egy kis konzolon volt az AC, a benzinnyomás-szabályzó és a benzinszűrő (elég szerencsétlen konstrukció). Az újakban csak a benzinszűrő van ott, a többi bekerült a tankba. Pirotechnikai övfeszítő és légzsák rendelhető Első lámpák felfüggesztése más Embléma nem a gépháztetőn, hanem a hűtőrácson van. Gyártott darabszám: 238 647 db Időrendben 1989-1998 1989 A Frankfurti Autószalonon az Opel bemutat egy új kupét. Azok, akiknek sikerült közel férkőzniük az új modellhez, átszellemülten számolnak be egy olyan autóról, amihez foghatót még soha senki nem látott. Egy elegáns, ugyanakkor meglepően tágas sportautóról szólnak a hírek, melyet modern műszaki megoldásokkal vérteztek fel - mindez pedig teljesen elérhető áron! Egy új fogalom születik: a Calibra. 1990 Az áramvonalas autók általában szépek. Ugyanakkor a kifejezett sportkocsik majdnem minden esetben túl alacsonyak és kicsik, mindössze 2 személyre tervezik őket, gyakorlatilag használhatatlan méretű raktérrel. A Calibra más. Ebben a modellben elég hely jut 4 felnőttnek és 300 liternyi csomagtérnek úgy, hogy az autó kecses marad. A siker kulcsa az úgynevezett "móka és használhatóság" elv, melynek szellemében az autót fejlesztették. Nem meglepő, hogy gyártásának első évében 29.431 Calibra talál gazdára. 1991 A Calibra magasan felülmúlja a legoptimistább elvárásokat is. Több megrendelés érkezik a típusra, mint amilyen gyártási kapacitással az Opel rendelkezik, ezért soronkívül Finnországban is beindítják a gyártást. (!) 1991 során 67.443 Calibrát gyártanak és adnak el. Az Opel fejlesztőgárdája azonban a székben hátradőlés és a siker kielvezése helyett tovább fejleszti a slágerautót; a Calibrát az Opel erejének jelképeként egy 2 literes turbós motorral (C20LET) is építik, amely 204 lóerejével, 6 sebességes váltójával és négykerék-hajtásával (melyekkel 245 km/h-s végsebességre képes) olyan magasságokba emelik, amely már az addig közemberek számára elérhetetlen egzotikus luxusautók világával kacérkodik, mint a Ferrari és a Lamborghini. 1993 A Calibra klasszikussá váló formája megihleti a különcködni vágyókat is. Az Opel az ilyeneknek kíván kedvezni az úgynevezett "Color Edition"-nel ("színes kiadás"), melyek a modell olyan különleges változatai, amelyeket szokatlan színekben árulnak. A belső teret áttervezik egy friss hatást keltő kinézettel illetve bizonyos változatokban bőr kárpittal. Egy új könnyűfém felni szériát is kínálnak az autóhoz. Bár igen gyakori, megszokott jelenség már az utakon, mégsem untat senkit. 1994 Gyártásának ötödik évében kiszélesedik a Calibra család. Az Opel első saját fejlesztésű V6-os erõforrása, a 2 és fél literes változat debütál a kupéban. A 2.5 V6 motor nyomatéka kiemelkedő teljesítményt biztosít a 170 lovas ménessel, melynek segítségével a Calibra 0-ról 100 km/h-ra mindössze 7,8 mp alatt képes gyorsulni. Az új hathengeres motor nyitja meg az utat az új motorpaletta, az ECOTEC előtt, melynek 2 literes 16 szelepes (136LE) változata váltja le az addig használatos legendás 2 literes 8 szelepes 115 lóerõs (C20NE) hajtóművet. 1995 Míg a konkurensek megpróbálnak a Calibrához hasonlatos kupékkal előrukkolni, a piac kezd telítődni. Az Opel válasza erre egy lenyűgöző kis kupé, a Tigra. A Calibra "kistestvérét" októberben mutatják be, és igen kedvező fogadtatásra talál a márka híveinek körében. Gyártásának első évében több mint 68.000 Tigrát értékesítenek. 1996 A nyugdíjazás közeledtével a Calibra még egyszer bebizonyítja nagyságát azzal, hogy bajnokságot nyer. Az új 500 lóerős négykerék-hajtású V6-os sportváltozat 9 győzelmet ér el a német túraautó bajnokságban, a DTM-ben. Manuel Reuter nyeri a bajnokságot, az Opel pedig megnyeri a konstruktőri díjat. Lehet ennél szebben elbúcsúzni? 1997 Még a legszebb és legsikeresebb autók gyártását is előbb-utóbb beszüntetik. A Calibra életében ez a pillanat ebben az évben következik be. Eddig a pontig 238.647 modellt gyártottak összességében, ez is jól mutatja a típus népszerűségét. Már ez év nyarán, jóval a gyártás leállítása előtt egyértelművé válik, hogy az Erhard Schnell által megalkotott forma klasszikussá vált. A gyártás leállása után átmenetileg a Tigra veszi át az egyedi 2 + 2 üléses kupé szerepét, amíg évekkel később a G Astrából ki nem fejlesztik az utódot, az Astra kupét. Képtár - Hemi -

Az Opel Kadett Cabrio sikerein felbuzdulva a Bertone és a német autógyártó szorosabbra fűzte kapcsolatát, melynek eredményeképpen 1993-ban megjelent az Opel Astra Cabrio. Az Astra F Cabrio nem csak egy kissé módosított változata volt a 2 ajtós változatnak, hanem egy teljes újratervezés eredménye, mely során a teljes karosszériát átdolgozták, illetve bizonyos elemeket megerősítettek. Az Opel Astra F Cabrio egy kecses és elegáns kabrió, egy "fontosnak ható" nyitott autó kinézetével és stíluselemeivel. A plusz eleganciát az ötféle színben rendelhető ponyvatető és a fényezés színének különböző variációi biztosították. Az Opel Astra F Cabrio-ba 1.4-es, 1.6-os, 1.8-as és 2 literes 16 szelepes erőforrásokat szereltek. A teljes gyártási folyamat a Carrozzeria Bertone üzemben folyt, a karosszéria elemeinek összeillesztésétől a mechanikai elemek beépítésén át egészen a német gyártó szigorú tesztjeinek elvégzéséig bezárólag. 1993 és 1998 között 52.848 db Astra F Cabrio készült.