forumadmin

Készült: 2013. január 18. Utolsó frissítés: 2014. január 16. Elég hosszú út vezetett odáig, hogy hozzám kerüljön az autó, de a Corsa, mint típus elég régóta kísért. De hogyan is kezdődött az egész? Már gyerekkoromban is jobban vonzódtam a régebbi, egy kicsit talán szögletesebb autókhoz. A mai napig nem tudok azonosulni a modern, gömbölyű formákkal. Persze nyílván jó lenne, de magamtól biztos nem vennék. Nem tudom, mi lehet a pszichológiája, talán az, hogy elfogyasztottam vagy 15, hasonló forma játékdömpert vagy talán az, hogy ezzel könnyebb volt telerajzolnom a tankönyveimet? Mai ésszel azt tudom még érvnek felhozni, hogy nincs úgy túlbonyolítva olyan megoldásokkal, mint a mai autók, amiket szinte csak a szakszerviz tud javítani. A piros Amikor elkezdtem dolgozni és valamennyi pénzt tudtam félrerakni már nézegettem elég sok autót, természetesen a perverziómnak megfelelő kisebb méretű (játék?), viszonylag szögletes autókat. Egy ismerős árulta az A Corsáját elég jó áron, úgyhogy le is csaptam rá, így az első autóm egy 91-es évjáratú, piros, tetőablakos, C14NZ A Corsa lett, ami jópár évig megvolt és rengeteg km-t raktam bele komolyabb gond nélkül. Interneten kutakodva természetesen minden fellelhető infót megkerestem a témáról, rendeltem javítási kézikönyvet, egyszóval belemerültem a Corsa világába. Így bukkantam az Opel Klubos fórumra is, ahova mindjárt be is regisztráltam, majd főleg Lurdy találkozókra elkezdtem kijárni és itt, illetve a klubos találkozókon megismerkedtem a fanatikus, de éppen ezért számomra szimpatikus emberekkel, akik tovább "fertőztek". Természetesen a tuning lehetőségeken is agyaltam egy idő után, így már SE-sítésen gondolkoztam, mint legális, ugyanakkor ár/érték arányban optimális teljesítménynövelés. Persze Demó révén felmerült a "nagyblokkosítás" lehetősége is, de ettől az itthoni papírozási procedúra miatt inkább letettem. Szüleim autója elkezdte megadni magát és mivel én nem minden nap jártam a Corsával illetve amúgy is már erősebben gondolkoztam, ésszerűbb volt, hogy használják én meg keresek egy GSi-t, így maradt benne a gyári motor én pedig ha már így alakult elkezdtem keresgélni. Használtautón találtam egy fehér C16SEI GSi-t, nagyon jó áron. Mint várható volt eléggé ramaty állapotban volt erre számítottam is, de megvettem, gondolván javítható. Sajnos, ahogy jobban szét lett szedve kiderült, hogy gyakorlatilag egy másik kasztnival jobban járok, így elkezdtem megint keresgélni. Ekkor bukkantam rá Szombathelyen egy már C20NE motorral összerakott Corsára. Lett volna más lehetőség is közben, de ennek is volt tetőablaka, ami nekem nagyon megtetszett már a pirosnál is. Úgy mentem el megnézni, hogy csak a kasztni fog kelleni, de amikor körbenéztem és láttam, hogy mennyire jól össze van rakva rájöttem, hogy nekem ez így kell. F16-os váltóval, Koni futóművel, digit műszerfallal, GSi kagylóülésekkel, 256-os fékekkel és nagyon ritka, de erős, Clio Motorsport Speedline felnikkel, Yokohama A539 gumikkal. A próbakör az 1.4-es után a nyomatékos NE motor és jó futóművel igen meggyőző volt, így az előleg otthagyása után alig vártam, hogy végre haza vihessem. Mivel a gyári motor is megvolt hozzá, nem volt gond az átírással sem, bár mindjárt a hazaút egy apró kis kalandot tartogatott, mert alig, hogy kiértünk a városból ki is szedtek közúti ellenőrzésre, de nem volt semmi gond, mert minden rendben volt rajta. Tehát végül a GSi-t elbontottuk nekem meg mégis egy "nagyblokkos" Corsám lett. Sokáig használtam így, de lassan felújításra szorult volna a motor. Soltvadkerten kipróbáltam Demó, akkor még XE Corsáját és az akkor még végtelen nyomatéknak tuno NE egy csapásra kevés lett. Az első élmény ami 3500-as fordulat után történik a mai napig bennem él. A józanész hiába viaskodott, hogy elég lesz az NE, amikor találtunk jó áron Coscast fejes XE-t már nem volt megállás. Demónál minden szépen ki lett cserélve a motoron, majd bekerült az új szív a helyére. Egy idő után egy Koni gewinde szettet is sikerült beszerezni, így a magasságot is szépen be lehetett állítani, illetve mivel Demó akkor már a LET-esítésen dolgozott, így megörököltem tole a 63.5-es Bastuck kipufogórendszert is, ami gyönyörűen szólt. Kapott egy nagyobb fékrásegítőt is és szinte már készen is volt az autó. Rengeteg élményem volt vele, amiket nem részleteznék így leírva. Demóékkal lemértük a súlyát, ami kereken 900Kg volt, tele tankolva, ülések benne. Kiskunlacházán 14.2s-t sikerült vele menni 402méteren. Amennyire lehetett igyekeztem észnél lenni, és ha veszélyeztettem is volna valakit, az csak én voltam, nem mások. Ez sajnos kb. 1,5 évig ment, amikor is sikerült tetőre borulni vele. Több tényezőnek és persze a szerencsének köszönhetően semmi komolyabb baj nem lett, én karcolás nélkül kimásztam a kocsi alól és mivel az előzőekben leírt módon jártam el, nem volt ott más autós, akit veszélyeztettem volna. Az autó sajnos szinte javíthatatlan állapotba került kasztnizás szempontjából, de egyébkén a lábán még ment utána egy héttel később, igaz csak pár száz métert mentünk vele. A mai eszemmel talán néztem volna egy másik kasztnit és ott folytatom, ahol abbahagytam, de nem így történt. A Vectra Gondolván, hogy a baleset után benőtt a fejem lágya, így egy optimális autót kerestem, így esett a Vectrára a választás, természetesen tetőablakkal. Erős C20XE motor, de mégis elfér benne a család, hosszú távra is jó lesz. Jól ment egyébként, de a Corsa után nehéz és kompromisszumos autó volt, és sajnos kifogtam a problémásabb végét is, mert sok gondom volt vele, így nem lett egy sikertörténet, de részletesebben itt olvashattok róla. A végére azért nagyjából már összeállt ez az autó is, de már akkor is árultam, ennek okáról a következő bekezdésnél, de a főcím alapján már sejthető. A bontás gondolata is felmerült, de ha már így össze lett rakva sajnáltam volna. Végül egy motorprobléma (1-es hengernél az egyik kipufogószelepből letörött egy darab), illetve az, hogy nem akarta megvenni senki, hozta meg a döntést, hogy mégis elbontom. A nagyobb részek (motor, stb.) elég hamar elmentek, de pl. a kasztni csak jóval később került el az udvarról, szerencsére megoldódtak ezek is és jó helyre került. Gabi V2000-ét elöl, hátul összetörték, így a kasztnicsere lett neki is a legjobb megoldás. Örülök, hogy végül hozzá került, mert neki is egy jó állapotú kasztnija lett így és én is sajnáltam volna szétvágni. A sárga Az Interneten böngészgetve a szokásos Corsa nézelődések közben megláttam egy eladó Corsa Spider-t a Vaterán. Azt hiszem a Corsa rajongásomat figyelembe véve (meg a tetőablak függőség :D) nem is kell csodálkozni, hogy nagyon meg akartam szerezni. Szóval a lila köd leszállt és elkezdtem meghirdetni a Vectrát, ami kicsit döcögősen, de az előzőekben leírt módon végülis megoldódott. Nem szeretnék részletesen kitérni rá, hogy mi a Corsa Spider. A lényeg, hogy az Irmschernek volt egy kb. 1500 darabos szériája A Corsából, ami vászontetős, kabrió. Az opel-corsa-a.com weboldalon részletesebben is meg lehet nézni Szerencsére senki sem tudta, hogy ez mit ér vagy egyáltalán mi ez valójában. A legtöbb érdeklődő sokallta az árát egy ilyen öreg 1987-es Corsáért, aminek "csak" annyi az előnye, hogy kabrió. További szerencsém volt, hogy nem is hirdette az eladó Használtautón, illetve egyéb helyeken nagy erőkkel. Mint utólag megtudtam ő is úgy volt vele, hogyha nem megy el, akkor inkább használja majd ő. Megszereztem az elérhetőségét és beszéltünk telefonon. Akkor még megvolt a Vectra, de csere, beszámítás nem érdekelte, mert volt már mindennapi használatra praktikusabb autója. Természetesen, ahogy megvolt rá az összeg a Vectrából és egy kis félretett pénzből, egyből felhívtam, hogy megvan e még az autó. Miskolci kollégám segítségével el is mentünk megnézni. Debrecen alatt egy kis falu pajtájában volt az autó. Meglepően jó, rohadásmentes állapotban, de az látszott rajta, hogy 5 éve állt már ott. Kitoltuk az udvarra, körbenéztem, de már tudtam, hogy megveszem. Tulajdonképpen az árban is úgy tudtunk megállapodni, mint amire gondoltam, szóval minden tökéletesen alakult. Igazából a lényeg, a kasztni jó állapotban volt, a többi nem érdekelt (ilyen épített autós múlt után a motorra már csak fogyóeszközként tekint az ember egy idő után), viszont ennek ellenére sok plusz dolog volt benne (Lexmaul leömlő, 7x14 Schmidt felnik, toronymerevítő...). A motor meglepően jól nézett ki, persze az első indításra csak a vezérlés, a folyadékok, stb. lecserélése után került sor, hazavitel trélerrel történt, nem is akartam megpróbálni ennyi állás után. Nagyjából rendberakás után béreltem P-s rendszámot egy napra és mentem vele egy kicsit kirándulni a környéken, illetve mivel direkt csütörtökre a "Lurdys napra" béreltem ki, hát kivittem oda is kicsit. Persze óriási élmény volt életem első kabriójával, ami ráadásul egy A Corsa, fújatni a hajamat a menetszéllel. A fék jól fog, de a futómű kicsit kajla még, gömbfejek cserések lesznek, illetve a benzincső is megtréfált kicsit, de azt egy közeli autósboltban vásárolt 1,5 méteres darabból levágva pótoltam hamar. Szóval sok kis apróság van vele még, dehát egy autó ugye sosincs kész. Mindezek ellenére komoly bajok nincsenek vele, úgyhogy nagyon megérte. A kis 1.3-as motor meglepően jól megy, igaz Lexmaul leömlő van rajta. A tető nélküli autózás érzése pedig egyszerűen fantasztikus. Igaz este kicsit hazafelé már fáztam, de a tetőt a világért nem raktam volna vissza, inkább feljebb vettem a fűtést. Persze a rokonlélek, fanatikus Opelesek már egyből kérdezték, hogy "mikor lesz benne XE?" meg ilyesmi, de valahogy nehezen hiszik el, hogy ebben nem lesz. Egyrészt mivel nincs olyan keretszerkezete, mint egy gyári, zárt tetősnél, kevésbé lenne biztonságos, a másik, hogy ennek amennyire lehet, gyárinak illene maradnia, mert egy ritka típus. Én így gondolom. Így is már túl sok szétfaragott autó rohangál és már a korban is benne van, előbb-utóbb veterán korú lesz, jó lenne minél tovább megőrizni. Érdekes módon ennek nem a dupla kerek lámpái vannak elöl, mint az Irmscheré, de nem is baj, mert ez amúgy is jobban tetszik. Az alsó Lada index/helyzetjelző kombót valószínűleg azért lecserélem rendes Manta indexekre, de nagyjából ez a kinézet marad. Jelenleg szétszedés alatt van megint, mert a kezdődő rozsdás részeket le akarom kezelni rendesen rajta, illetve a hátulján lévő sérüléseket kilakatolni még idejében, hogy ezekkel már ne kelljen foglalkozni nagyon sokáig. Egyszóval rendesen össze akarom rakni. A színen gondolkoztam, hogy fehérre átfújni, de egyre inkább megbarátkoztam, az amúgy számomra eredetileg kicsit szokatlan sárga színnel. A GT színvilága mellett döntöttem (sárga kasztni, barna belso, sárga kockás ülésekkel, amiket már azóta be is szereztem - ilyen). A felni is valószínűleg az 7x14-es Schmidt garnitúra lesz alatta, bár sikerült visszaszereznem a Speedline-okat is, ami a fehér alatt volt. Ezek már részletkérdések jelenleg. Beszereztem 40-es Dellorto karburátorokat is (maradék Vectra alkatrészekért), ez még talán autentikusan felrakható lesz, ha már a leömlő úgyis hengerenkénti Lexmaul. Ennél jobban biztos, hogy nem fogom tuningolni, ez nem erről szól. Egyelőre persze már annak is örülnék és ez a közeli cél is, hogy legyen kilakatolva, összerakva rendesen és levizsgáztatva, hogy végre róhassam vele az utakat. Persze közben azért gyűlnek megint az alkatrészek és az ötletek, és még nem alakult ki teljesen a végső összkép, de biztos vagyok benne, hogy élvezni fogom a végeredményt és remélem, hogy minél több találkozóra el tudom majd vinni!