Ma ahogy jöttünk haza Kiskőrösről, nagyon szép idő volt este felé.Belőttem a tempomatot 80-90km/h közé, és nézelődtem.
Izsák és Páhi között a kanyargós részen volt régebben egy öreg ház.Előtte orgonabokrok.Mára a ház eltűnt, csak a bokrok maradtak meg.Anyuka kérésére megálltam, és szedtem belőle.Ahogy leállítottam az autót, v.mi hihetetlen csodás hang ütötte meg a fülemet.Méghozzá, a csönd amibe bele fért a tücskök ciripelése, némi madárhang, és a távolban lévő szürke marha gulya hangja.Közben élveztem az orgona csodás illatát, és egy pillanatra úgy éreztem, ez a tökéletes béke és nyugalom.Szívem szerint leültem volna a fűbe, és csak néztem volna a puszta felett lenyugvó félben lévő napot.Minden a helyén volt.
Aztán indultunk tovább.A sebesség ugyanott volt, de érdekes módon senki nem osztozott velem ami a sebességet illeti.Úgy mentek el mellettem az autók, mint ha csak álltam volna.Csak tudnám, hogy hová a búbánatos pi....ba rohan mindenki.Vajon feltűnik nekik v.mi is abból a tájból amin éppen átszáguldanak?Meglátják-e bármi apró részletben a szépségét?Mert szerintem ku.rvára nem. :devlish: