Így van.Ezek még csak az ismerkedés a technikával szakasz.A vonókötél amolyan köldökzsinórként ott lógott előttem.Miután megszűnt a húzóerő, már nem volt jelentősége.De nagyon durva, hogy elkezd húzni, majd 3 lépés után a levegőben vagy, és tényleg felfelé mész bakter! ;)
Az első csőrlésnél jött velem a para is, keményen néztem a kötelet meg a rajta lógó stab.ernyőt, ill. a földet.Ami a vonóerő megszűntével igengyorsan közeledett.Majd oktatói instrukciók (fülhaló) alapján jött a paplanernyős feeling, óvatos, majd erőteljes kifékezés, és már a földön is voltam egy buszott erős gyomorgörccsel egyetemben, ami a starthelyre sétálva szépen elmúlt.
Ott meg jött a berögzült dolog, léptem 3-4 lépést, majd megfordul, és kormányzsinórok lehúz, kupola leesik.
Miután végeztem a művelettel, hallottam Robi hangját: Éppen ezt akartam mondani, de mintaszerű földet érés volt.
A 2. menetnél már volt időm nézelődni picit, de még mindig görcsösen az irányra koncentráltam ill. a földet érésre.Előtte néhány másodperccel néztem csak szét, de akkor már reménytelenül alacsonyan voltam.
A 3.nál meg nagy lelkesedésemnek köszönhetően majdnem lefutottam a kötelet, aztán ahogy elkezdett húzni ill. emelni, már nagyon nem érdekelt sem a kötél, sem a stab.ernyő.Szépen nézelődtem, meg csináltam amit a rádióban hallottam.Ez már 80-100m-ig tartott magasságilag, utána jött a lefelé menet.Ott meg csak a végén néztem le, hogy hová megyek? ;) De nem volt gond.
Szóval amint lesz rá újra időm, mejek ki.Hát ha a 7végén jó idő lenne, mert most nem fogok ráérni sajnos.Pedig ma is szép idő van. :)