Sörös Sanyi

Vasárnap délelőtti nagy barkácsolás. Ami látszik: a Ratatából akksi épp ugrik át a Suzukiba (apu előtt lévő kábelek a bontott Trabim akkumulátor sarui, mivel a Suzijé teljesen más típus, ezért át kellett variálni). A Ratatán egy Simson belső, mivel az meg deffektes lett. És ami már nem látszik: egy barátommal könyékig benne vagyunk a Mantában, hogy kibírja az utat (és ki is bírta! :blink:) Egyébként a Ratatánk egy Trabant (mi más? B)) alapokon nyugvó pici teherautócska, amelyet főleg hízószállításra használunk, de bármire jó. Ja, Gelkonak üzenem: ezen télen is kabrió feeling van! :D Íme a felnövekvő nemzedék, akik majd utasaink lesznek.

A sztorit azzal kezdeném, hogy többen tudjátok, hogy az 1.6-os mocim eddig is elég küszködősen indult, és volt egy-két más makacssága is. Nos, az egész úgy kezdődött, hogy már hét közben nem bírtam beköszörülni a motort, ezért fel is adtam kedden a dolgot. Úgy voltam vele, hogy elég, ha pénteken betoljuk, úgyis utazok haza, meg Debrecenbe, majd tölt a generátorom eleget. Már az is furcsa volt, hogy a srácok annyit tolták, hogy a tüdejüket majd' kiköpték (eddig legalább tolásra pöcc-röff volt). Semmi gond, moci ketyeg, úgyhogy gyí, vár rám még 250 Km. Érdig semmi, de ott az épülő bevásárlóközpontnál lévő körforgalomban visszaváltás közben lefulladt. Kuplung ki, semmi. Vissza kettő, semmi. Vissza egy, megáll. Köszörülés, semmi. Vészvillogó ki, és csodavárás folyamatban. Amint a vészvillogó pislant kettőt, egy srác megáll, és kérdezi, hogy segíthet-e? Ne tudjátok meg, mennyire örültem! Kötél akaszt, és húzás, jó sokáig, de végre beindult. Csak a vatikáni valutát fogadta el a srác (Isten fizesse meg!). És mondott valamit, ami azóta is bennem van, és az tuti, hogy mondogatni is fogom: "Akárhányszor találkozol egy rossz cigánnyal, emlékezz, hogy van jó is!" Pilisig semmi nem történt, de ott már erősen pirosban volt a benyaméter, és tudtam, hogy az ottani kocsmában minden este tömeg van, ezért céltudatosan ott akartam tankolni. Tank tele, fizetés is megvolt. Gondoltam, először megpróbálom, hátha sikerül önindítóval betekerni. Hát, nem sikerült. Kint bagózott három srác, őket kértem meg, hogy segítsenek. Mentünk egyet a benzinkút körül, mire beindult. Nem mondom, hogy miénk volt a legjobb köridő, de a srácok bizony jó lendülettel tolták. Beindult, szívatót rajta hagytam, és a kocsmába meghívtam őket. Egy kis Heinekennel és két boroskólával megúsztam a dolgot. Már majdnem otthon voltam, mikor egy hatalmas durranás, és még a lángot is láttam a motortérben, a motor meg leállt. Mit ne mondjak, majd besz@rtam, mert a moci tiszta olajsár, ha az lángra kap, akkor oda az autó. Ekkor már Április 1. volt, hajnali kettő. Meg akartam ezen a napon tréfálni a szüleimet, de nem ennyire. Mindegy, mást nem tehettem, felhívtam édesapám, hogy vontatásra lenne szükségem. Hazaértünk, akksit töltőre raktuk. Reggel ébredés után irány egy autószerelő ismerős. Szerencsétlen mindent megtett, de már nem nagyon tudott segíteni. Nem gyújtás, és nem karbi probléma. Két órán át próbálta ezeket összelőni, de csak annyit sikerült elérnie, hogy iszonyat dirrel és durral bár, de nem állt le. Erő semmi nem maradt a négy hengerben. Feszültséglevezetés képpen elmentem édesapám Suzukijával Debrecenbe, a régiótalálkozónkra. Itt jól éreztem magam, el is felejtettem az előző két napot (egy darabig). De amikor indultam volna, a jól megszokott halk moraj helyett éles visítás következett (örült is a panellakó társadalom éjjel egykor a riasztónak). Mint kiderült később, az akksi pont ekkor adta meg magát véglegesen (cellazárlat, mikor máskor? Csakis április elsején.). Nyuszifül, Ildi és Mackósajt betolta az autót, és végre elindulhattam haza. De a nagy kaland csak ez után kezdődött. A Mantával valahogy vissza is kellett jutnom Fehérvárra, hisz az új motor már ott várja. Vittem magammal meleg ruhát, meg egy paplant, ki tudja, hol rohadok le. Iszonyat dörgések mellett elindultam. Belülről olyan volt, mintha kukorica pattogott volna a motortérben, kívülről, a házfalakról visszaverődve viszont sokkal vadabb hangok jöttek. Nincs mese, ha elindultam, akkor megyek. Nagyjából 2-3 Km kellett ahoz, hogy a 80-as álomtempót elérjem. ekkor valahogy megszűnt a durrogás, ez lett az utazótempóm. De emelkedőkön állandóan vissza kellett váltani, ami újabb effekteket eredményezett. Pilis, OMV kút. Sok autót látok, hát gondoltam, ott tankolok, valaki majdcsak segít. Tank tele, segítségkérés. Ketten először csak tolják, de semmi. Nem rajtuk múlott, meghívtam őket, egy vodkával és egy Fantával megúsztam. Egy Golfos csókára akaszkodtam. Már majdnem kinn voltunk a 4-esen, mire beindultam. Egy hölgy pöcögtette a gázt, amíg leakasztottunk. Örök hála még neki is. Rámentem az új négyesre. A naplemente gyönyörű volt, viszont nem láttam miatta az M0-ra vezető leág jelzését. Sűrű, nem épp szép szavakkal történő önmarcangolás után úgy döntöttem, hogy inkább a következő leágnál visszafordulok, és visszamegyek, mert ha bemegyek Pestre, akkor onnan nem jutok ki. Tehát vissza, és újra. Meglett a leágazás, irány tova. És jött a rettenet, amitől már elinduláskor féltem: érdi emelkedő! A legvégén egyesben csorogtam a tetején, de sikerült megmászni! Innentől már sétagalopp volt a Fehérvárra vezető út. Persze Martonvásáron, Velencén és Agárdon mindenki a pöfögő szörnyet leste. De a lényeg, hogy hűséges típus a kislány, mert ilyen betegen is elküszködte magát ilyen messzire is, úgyhogy mostmár rajtam a sor, hogy megbecsüljem, és megadjam neki mindazt, ami jár. És mostmár én is tiszta nagy betűvel írom ki, hogy: OPEL, SOSE KOP EL! U.I.: Felnyitottam a motorházat. Kész horror. Lelőtte a légszűrőházat, és belülről leégett a festék a motorháztetőről a karbi felett.

Kösz a felajánlást, elfogadom! B)

Menjünk, de mivel? :blink: Amúgy marha érdekes volt a visszautam. Nagyjából 3-4 Km kellett, hogy elérjem a 80-as álomtempót, ahol már nem durrogott, meg rángatózott. Az érdi emelkedőnél meg vissza kellett váltani egyesig. Viszont akárhol lerobbantam, mindenhol szívesen segítettek, igaz, hatalmas röhögésekkel tarkítva. Viszont nagyon érdekes és kalandos tud így lenni 250 Km út is. Ja, ráadásul mivel a karbimban bedöglött valami rugó is (minden egyszerre adta meg magát), azt egy gatyagumival pótoltuk, amit vagy ötször körbetekertünk, hogy jó feszes legyen. Ez olyan jól sikerült, hogy mire Fehérvárra értem, görcs állt a bokámba. Viszont visszaált zokszó nélkül alapjárati pozícióba igaz, alapjáratom nem volt. Nem baj, a régi Trabantos beidegződések megvoltak még. Ha ki kellett nyomni a kuplungot, és lassítani, akkor első dolog, hogy szívató rátép, kuplung ki, sarokkal féket nyomni, lábujjal gázt pöcögtetni. Szóval jó volt, és érdekes, de szívesen kihagytam volna.

És ami a legszebb: ma indul a Reki bontása! B) Szerintem annyira az nem is feltűnő! :D

Most az enyémnek is ebben a képsorozatban kellene állni. Mondjuk nincs megtörve, de meghalt a mocim.

Ez az, hogy nekem semmi nem maradt rajta. Se világítás, se magnó, még az ablak páramentesítő se. Egyszerűen megdöglött az akksi. Mondjuk, a papírja szerint 1999-es, a 35 hétről való. Tehát még jó, hogy eddig bírta.

Sziasztok! Nekem az érdi és a várgesztesi tali sajnos felejtős lett, mert meghalt a mocim. Teljesen kilehelte a lelkét, és amíg a másikat bele nem gyűrjük, addig gyalogkakukk vagyok. De amint röffenek, mindenhol ott próbálok lenni.

Nos, akkor jöjjön az én április elsejém. Az egész éjjel kettőkor kezdődött, amikor is a motorom meghalt (1.6 örökké emlékezni fogok rád), 10 kilóméterre Túrkevétől. Édesapám hazavontatott, úgyhogy ez rendben is volt. Délután 4-ig arra ment el az idő, hogy próbáltuk talpraállítani. Annyit sikerült elérni, hogy nagy dirrel és durral másnap visszajussak Fehérvárra, de erről máshol. A lényeg, hogy édesapám Suzukijával mentem talira, még épp időben odaértem. Nagy traccsparti szokás szerint, jót trécseltünk, míg összejött a csapat, aztán irány a Royal. Itt kitárgyaltuk nagyjából a csapatpólónkat, és az élet nagy dolgait. Közben Mackó ment, jött vissza Ildivel, Niki és SzaboT szinte vérremenő biliárdpartikat vívtak, míg mi Lajossal virágot hoztunk a lányoknak. Az egész úgy jött, hogy a csehóban nem volt ötvenes, mi elmentünk váltani a csocsóhoz, és ha már virágboltban vagyunk, akkor ragadjuk meg az alkalmat. :blink: Közben megérkezett Vascona is. Hát, szerintem mi ketten versenyezhetnénk, hogy melyikünknek telt érdekesebben a bolondok napja, mert az övé is elég bolondosra sikerült B). A csocsó nagyszerűen ment mindenkinek, csak úgy repült az idő. Éjjel egy körül volt a(z első) búcsú. Többiek elmentek, én szállok be, indítanék, errefel a riasztó (amit sose használunk) vijjog, de eszeveszett módon. Mondanom se kell, hogy marhára örült a lakótelep. Telefon Nyuszinak és Mackónak, hogy gond van. Szerencsére megtaláltam a riasztó távirányítóját. Kiderült, hogy közben cellazárlatos lett az akksi. Betolás, búcsú ismét, és indulás. Végülis egy nap alatt két kocsi feküdt meg alattam. Nem rossz arány. De ez a tali monden pechet feledtet! :D Ui: A nagyon nagy élmény: öreg autósok ha találkoznak: Vascona (1979-es Ascona tulaja) és S.S. (1979-es Manta tulaja)

Éjszakai sétámon (mer' ugyi melóból gyalog járok, majd ma toljuk be a kocsit) elgondolkodtam, hogy venni kellene egy téli autót. A terv: A/1-es Corsa. De már törnek fel a mélyből az ötletek. :) 1.4-es, 16 szelepes B Corsa motor, 5-ös váltó, és ugyanúgy megszélesíteni, mint a Mantát. Tulajdonképpen ez lenne a kistesója, fronthajtással, télire, hogy ezt dzsuvázzam össze. Lehet, beleugrok egy ilyen projektbe, ha kész a Manta. Ilyenre gondoltam.

Wow! Lehet, hogy két Manta lesz? :)

Én is F Astra alkatrészen gondolkodom, de én csak a középkonzolt faragnám bele, a többivel meg vagyok elégetve. És képzeld, az én mellemet se nézi meg senki! :) Szombaton nekem is kellene menni melózni, de én is beintettem. Már négy hete nincs hétvégém, két hetet folyamatosan végig tizenkettőztem, hát mostmár kapják be! Egy kis Debrecen jár nekem a hétvégére.

Hemi írta a Webmester kerestetikbe: Nyáron már akár kötélhúzással is el lehetne dönteni, hogy mennyit erősödtünk hozzájuk képest. Mondjuk, egy sör-virsli versenyben is benne volnék! :) (Különben dühbe jövünk c. filmből van az ötlet) Ja, és mellesleg Hemi után én is szeretnék gratulálni Tomi!

Dehogynem! Íme ;) Apróhirdetés: Összecsukható esernyőmet kinyithatóra cserélném! ;)

Srácok, ha valakinek van elfekvőben ilyen, akkor vevő vagyok! Ez nagyon szép! Bár, az én rozsdás, kiégett rendszeremnél minden szebb. Viszont a hangját eddig nem nagyon űbereli semmi. Lassan én is beruházok egy új rendszerre, mert azért ez így csak nem az igazi.

Ez is szép, és még a tulajt is ismerem! :) Ja, és az utast is. ;) Gelko, Turner, Ascona trió

Azért nagyon igazi ne legyen! 30 C fölött hulla vagyok, a kocsmák és boltok mind oázist jelentenek nekem a hűtött sörrel. Gyűlölöm a nyarat a meleg miatt. Persze sokminden másért szeretem, de az útálatom még így is erősebb.

Miért? Honnan tudod, hogy nem ismerkedés céljából kapattam el magam Gödöllőn az egyik rendőrcsajszival? ;) De elég egyoldalú volt a párbeszéd. Csak ő kérdezett. Én megadtam minden elérhetőségemet, még a szondáját is teleleheltem, cserébe meg elvette a jogsimat, és még a telefonszámát sem adta meg. :) Amúgy az előbbi idézet egy ezeréves TNT szám volt, azt dúdoltam.

Miért vigyázzak? Hisz "Rendőrnő az álmom, régóta őrá vágyom, szédítő rendőrnő!" És mellette még dúdolom is! ;)

Ebben a szép időben én is erősen elkezdtem tanulni a Mantás könyöklést. Még kezdő vagyok benne, de már jól haladok. :) Mondjuk már a napszemüveget is elővettem. ;) Azért hozzá képest még gyakorolhatok szorgalmasan. :D Dodó kacsa? Szerintem Tapsi Hapsival jobban tud azonosulni! ;)

Érdekel is engem, ön, és környezete? Engem nem. :) Különben is, ha ilyen szöszi van minden doboz tetején! ;) (pedig nem vagyok egy szöszit favorizáló emberke)

Ma eldöntöttem, hogy nem megyek tizenkettőzni, és ez feldobott. Na, milyen ünnepről készülhetnek még hülye képek? Legyen mondjuk Mikulás. Lehet, hogy dohányozni fogok? :)

Ha már húsvéti nyuszi hangulatban vagyunk, akkor itt az igazán extrém. Ennek tényleg a füle a legszebb! :) ;) ;)

Biztos finom, de azért van némi esztétikai élmény is benne. :) Édesszájról annyit: a csokigyárban beleuntam, úgyhogy ez tipikusan a "csak a szeme kívánja" eset. ;)

A képtáramból. :) De hogy előtte honnan szereztem, azt nem tudom.