Megjöttümk Tázlárról is.
Elvittük az összegyült csomagokat a kisfiúnak, és a nagyijának.
Nagyon meg voltak illetődve mindketten, szinte szólni sem tudtak.
Mi is zavartan ácsorogtunk, és néztünk egymásra, mindenkinek furcsa volt a helyzet.
Nekik azért, mert vadidegenektől kaptak, nekünk azért, mert még ilyet ebben a formában nem csináltunk. (a kórház más téma volt)
Mindenesetre büszkén veregetem vállon a társaságot, mert igen tekintélyes mennyiségű csomag gyűlt össze.
Axxon barátnőjének köszönet az ötletért, Turcinak a sok szaladgálásért. Egyébként pedig tényleg mindenki kitett magáért. A Toyota teli volt, ahogy Axxon, és Turci csomagtartója is.
Aki nem volt ott az nem látta, milyen sanyarú körülmények között élnek ezek az emberek. Szerintem mi adjunk hálát a sorsunknak, hogy nem ismerjük azt a nélkülözést ami nekik jutott. Délután fél négy körül vittük be a csomagokat a lakásba, és mivel sötét volt majdnem mondtam, hogy kapcsoljunk lámpát, (nekünk ez természetes) de beugrott, hogy az most nem megy. Ilyenkor gondolja végig az ember, hogy nekünk mennyi minden természetes ami másnak nem. Az áram nem nagy valami, de lebénulnánk ha nem volna. Nem működik nélküle se tv, se hűtő, fűtés, számítógép, lámpa, stb, stb............................Jó helyre ment a cucc.
Úgy gondolom, hogy nem ez a megoldás a szociális háló lyukainak befoltozására, de politizálni itt nem szabad....Tudom, hogy sokan élnek még így az országban, és mindenkinek nem is tudunk segíteni, mi most megtettünk annyit ami tőlünk ebben a pillanatban tellett.
Visszafelé lemértük, az iskola 4.5 km-re van a kis tanyától ahol laknak.
Kíváncsi leszek az újabb riportra, és a villamosítás kivitelezésére is, mert nagy szükségük lenne rá..