Megvolt az Astra H CDTI (100 LE) teszt.

Készült: 2005. máj. 05. csütörtök, 09:25

Utolsó frissítés: 2014. január 16. csütörtök, 08:06

Sajna ma reggel nem a legjobban ébredtem, vacak megfázás és torokfájás lett rajtam úrrá, persze ez nem ok arra, hogy egy egész napos tesztvezetést kihagyjak. Nagy nehezen összeszedtem magam és elmentem a helyi márkakereskedésbe a tesztautóért.

Az autót aránylag fájdalommentesen megkaptam, igazolványt, jogsit és egy közüzemi számlát kellett felmutatnom, majd egy cirka négy oldalas dokumentumot mely a feltételeket tartalmazta két helyen alá kellett írnom, cserébe kaptam forgalmit és egy kulcsot. A kulcs a korábbi vw kulcsokhoz hasonló bicskakulcs, gombnyomásra előugrik a tolla.

Kisétáltam az autóhoz, körbejártam. A sokak számára ismerõs ötajtós h astra küllemét nem most nem méltatnám hosszasan kinek bejön, kinek nem, nekem tetszenek a tejfehér/piros hátsó lámpák, a magas övvonal, a motorháztetõ süllyesztett közepe. A gumik 205/55R16 Bridgestone Turanzák, nagyszerû, a vectrámon is ez a méret van. Az ajtók csukódásakor érezhetõ, hogy nehezek és van bennük anyag. A belsõ már nem ilyen csodálatos, a mûszerfalon felhasznált mûanyagok kemények és olcsó hatásúak, az órák festett ezüstszín kerete is inkább elviselhetõ mint szép. Az ajtókilincsek krómozott mûanyagdarabok, kevésbé masszívnak és idõtállónak tûnnek mint a vectrámban. Az ajtót burkoló mûanyag viszont már jó tapintású. Az elektromos tükör és ablak kapcsolói kicsit nehezen járnak, de elhelyezésük ergonómikus, használatuk egyszerû és magától értetõdõ. A tesztautó digitális klímaberendezéssel és gyári CD30-as rádióval is rendelkezett, mindezek a középen kissé esetlenül süllyesztve elhelyezett nagyméretû kijelzõre írták ki információikat. A váltókar kellemesen rövid és vaskos, króm gyûrûvel és króm fitymával, amit felhúzva jobb hátra találjuk meg a hátramenetet. A króm elõfordul még a kézifék gomján is, egész kellemes látvány. Bár a mûszerfalat kissé igénytelen anyagokból készítették a kormány mérete, formája és bõr bevonata kárpótolt valamelyest, élvezet markolni és forgatni. Az ülések kárpitozása a vectrához képest határozottan egyszerûbb, puritánabb, de formájuk és oldaltartásuk jó, a vezetõ ülõlapja is dönthetõ. A deréktámaszt hiányoltam. A helykínálat korunk középkategóriás autóival szemben támasztott követelményeknek megfelelő, magam mögött elférek, a lábtér megfelelő, ha beteszem a gyerekülést hátra az anyósülést nem kell oly mértékben előretolnom, hogy ne férjek el.

A motor halk, de érezhetően dízeles kerregéssel kel életre, járása nem érezhető az utastérben melyben üldögélve az autó masszívnak, erősnek hat amit csak fokoz az ajtó halk ám súlyos csattanása beszállás után. A beltér puritánságán túllépve a motor enyhe dízelkerregésén túl az utastérben csend honol. Elinduláshoz elegendő a motor a nyomatéka, ám ha az ember figyelmetlenül túl hirtelen ugrik le a kuplungról könnyedén lefullasztható. Nagyon hiányolom az Astra h-kból a vízhőfok mérőt, így kb 15 perces városi araszolgatás után kezdtem próbálgatni a motor képességeit. Az alapjárat környékén enyhén nyomatékszegény motor úgy 1800-as fordulatszám környékén magára talál és hengerűrtartalmához képest meglepően agilisen mozgatja a nehéz karosszériát (100 lovas változat). A lendülete egészen 120-ig példás, bár utána lanyhul 160-170-et aránylag kivárható idő alatt eléri, akár emelkedőn is.

Tesztútvonalként elmentem a Balaton fele, a Bakonyban kellemes kanyarokkal teletűzdelt főút vezet arrafelé ahol alkalmam nyílt a futóm, a gumik, és a kormányzás valamint a fékek tesztjére. Épp a gyorsulást és a kanyarsebességet teszteltem amikor a visszapillantóban feltűnt egy fekete Celica és rögtön az a gondolatom támadt vajon meg tud-e előzni ezen az erõs emelkedőkkel, lejtőkkel, S kanyarokkal teletűzdelt útszakaszon...

Kanyarokban jól fekszi az utat, ha sikerül kicsit gyorsabban belemenni a kocsi semlegesen viselkedik, enyhe kúszást lehet érezni a kanyar külső íve felé. A fékek nagyon jók, harapósak és könnyen adagolhatóak, ezekkel a gumikkal igen ritkán szólt közbe az abs. A kormány közvetlen, bár sok visszajelzést nem nagyon érezni, nekem pont megfelel, és hát ez itt végül is egy gazdaságosan üzemeltethető családi autó. A futóműve is bolondbiztos és emellett még nem kényelmetlenül kemény, szépen csendben nyeli az úthibákat. Veseköveket nem õ fogja kirázni.

A csomagtartója használható méretű és ahogy a képeket elnézem azt nem sikerült lefotóznom. A fogyasztása sem horror, a kemény Bakony környéki sprinteket, kanyarokban élvezkedést visszakapcsolásokat és padlógázakat figyelembe véve nem sok a 7,59l 100 km-re.

U.i: A csomagtere egészen használható méretű és tűrhetően pakolható.

Írta: LeO