Messze a kora előtt: az olimpiai bob

Az Opelt nem csak a hűtőszekrények gyártása köti a hideghez és a jéghez, de egy sikeres téli sportág is, ugyanis LP 13 kódnéven a márka mérnökei egy bobtípust is konstruáltak, kifejezetten az 1980-ban az Egyesült Államokban megrendezett Lake Placid-i téli olimpiára. Ott azonban sosem használták. A történet három évvel korábban, 1977-ben kezdődött: az Opel mérnökei megbízást kaptak, hogy tervezzenek és építsenek bobokat a Német Bob- és Szánkószövetségnek, különleges festéssel. A fejlesztők alapjaiban újratervezték a sporteszközt, amit a szövetség örömmel át is vett. Az opeles fejlesztőgárda új formatervét szélcsatornában csiszolták tökéletesre és friss kormányszerkezetet is konstruáltak, a siklótalpakat pedig rugókkal és lengéscsillapítókkal szerelték fel. Már az első teszteken kiderült, hogy az új négyes és kettes bobok 0.65 illetve 1.35 másodperccel gyorsabbak, mint elődeik – ekkora különbség ebben a sportágban komoly előnyt jelent. Az esélyegyenlőség jegyében azonban a kvalifikációs futamokon kizárólag a korábbi, hagyományos szerkezetű bobok használatát engedélyezte a sportág vezetése. Ez egyben azt is jelentette, hogy a csapatoknak a futamok előtt meg kellett ismerkedniük a futurisztikus új szánokkal. Azonban erre nem volt elég idő, és a vezetők sem tudták kipróbálni a friss kormányrendszert, így a túlságosan magas kockázat miatt a szövetség végül nem engedte rajthoz állni az Opel új bobjait. “Ezek a szánok messze koruk előtt jártak, mint kiderült túlságosan is” – mondta az Opel-rajongó boblegenda, André Lange. Vitathatatlan, hogy az Opel bobok hatása ma is érezhető a sportágban.