opc Zoli és az OPC - Ardenblau G Astra OPC Caravan

Készült: 2021. május 9.
Utolsó frissítés: 2021. május 9.

Egy kis beszámolót hoztam Nektek, az én OPC-m történetéről.

Egy rövid visszatekintéssel kezdem: 2008-ban véletlenül Mackósajt jóvoltából egy Opel találkozóra csöppentem, ahol azonnal megfertőztek a c20xe életérzéssel (köszönöm Demó!), és itt kezdődött az Opel márkaszeretet. 2010 novemberében végre sikerült megvásárolnom életem első autóját, egy 150 lóerős c20xe Astra Gsi-t.

Örültem, mint majom a farkának, végtelenül menő autónak tűnt, és számomra lehengerlő menetteljesítménnyel rendelkezett. Sajnos nem volt egy szerencsés kasztni, nálam is tört kétszer, a második eset, és 3 év szerelem után elengedtem a kezét, azóta gondolom már újraolvasztott betonvasként szolgál valamelyik újépítésű ingatlanban. Ezt követően hirtelen autó nélkül maradtam, és néztem több márkát is, ami válthatná (pld. Fabia RS), de nem jutottam messzire az Opeltől, Rattesid Dénes barátomtól vásároltam megmentettem a bontástól egy 2000-es évjáratú Astra G OPC 1-et. Ez az x20xer motorkódú 2 literes 160 lóerős ecotec motoros „szívó opc” nagyságrendbeli váltás volt az F Astra kasztnihoz képest. Nem csavarodik, stabil, halk…Csak épp nem túl bivaly az erőforrás, a Gsi is ment ilyen jól, ha nem jobban. Cserébe legalább botrány sokat evett (11+), és mint notórius vidékre járó, a csomagtér mérete sem volt az igazi. Így 10 hónap után elengedtük egymás kezét, és ideje volt bevásárolni magam a turbós kategóriába.

2014 decemberében mivel itthon nem volt nagy -egyáltalán- kínálat a turbós OPC-k között, így a német mobile.de oldalon kezdtem a keresést. Az igények tűpontosak voltak, kék legyen és kombi. Mivel a kategória alját tudtam csak megfizetni, így előzetes egyeztetés után el is mentünk megnézni egy példányt Münchentől 100 km-re. Amint az ajtót kinyitottam majdnem elhánytam magam a kiömlő dohos cigiszagtól, és ebben a pillanatban úgy tűnt nem ez lesz az én autóm…Viszont ha már ott voltunk, mentünk vele egy próbakört, s egy trafó hibán kívül nem tűnt rossznak, árához képest elfogadható felszereltséggel (xenon, 4 villanyablak, digitklima) rendelkezett. Így megvásároltam a mobile-de aktuálisan legolcsóbb OPC kombiját. Ez tudatos döntés volt, ekkor már ismertem pár z20let tulajt, tudtam, úgyis mindegyikre -de tényleg- rá kell költeni, akkor miért is vásároljak drágábbat?

Szóval 2014 december 18-án megérkeztünk 1000 kilométer után Magyarországra, és egy hónapon belül már volt is magyar rendszáma.
Sajna a kasztni nem szépségversenyes, viszont mindenhol gyári volt a fényezés, és rozsda egy pötty nem volt rajta.
Az elkövetkező évben szépen sorban cseréltünk trafót, vezérlést, olajat, akkumulátort, gátlókat, komplett féket, szilenteket, gyertyákat, hűtővíz tartályt és kapott egy kis motorvezérlő módosítást. A cigarettaszag körülbelül 2 hónap használat után teljesen (!!) eltűnt.

Meglátogattam vele egy-két gyorsulási versenyt is, de természetesen várakozásaimnak megfelelően beigazolódott, ez méretéből fogva nem gyorsulási versenyre készült autó. A c20xe motoros kadettok bármikor gyorsabban elérték a 402-ik métert, viszont rendkívül kényelmes utazóautó, és a teljesítményéből fakadóan a nehezebb forgalmi szituációk is könnyen átugorhatóak voltak. Az 500 literes csomagtér manapság nem nagy szám, de 2 embernek elég. Egy darabig másodállásban, még a 2015 augusztusi Uber tiltás előtt szürketaxiztam vele, sok meglepődött utast, és kellemes pillanatot okozott. Bele is szaladt az első évben 38 ezer hibamentes kilométer, viszont 2015 októberétől garázsos hobbiautóvá lett.

Ezután vidéki utakra, valamint MOTE-s rendezvényekre jártam vele, legyen az a Blitz Weekend, vagy a Blitz Ring találkozósorozat. Időközben kapott egy jópofa dekort, cseréltünk turbót, kuplungot, váltót, illetve mindig találtam valamit amire lehet pénz költeni. (Aki OPC vásárlás előtt áll, annak információként írom le, hogy a vásárlással együtt 6 év alatt közel 4M-ig számoltam a ráköltött pénzegységet, utána már nem volt kedvem…Mindegyikre rá kell költeni egy rakás pénzt. Nem, nem fogod kifogni pont Te, ezek mind 200+e km-t futott autók, ne ringassuk magunkat ábrándokba) A gyorsulási verseny piszkálta a fantáziámat egy darabig, így kapott egy 76os rozsdamentes kipufogót, fém intercooler csövezést, és újabb motorteljesítmény növelést, viszont ezzel egyetemben a konkurencia is erősített, úgyhogy felhagytam a gyorsulási futamok látogatásával.

2017-ben és 2019-ben megjártam vele a világ legjobb útját a transzfogarasi hágót, mely olyan élményt adott, amit benzinvérű csak elképzelni tud magának amíg át nem éli és szinte biztos vagyok benne, hogy számomra a legjobb autóban ültem akkor. 2018-ban visszatértünk együtt újra Németországba, meglátogattuk vele az Opelsleben találkozót, amelyik jelenleg Európa legnagyobb éves Opel találkozója.

Az elmúlt két évben sajnos sokat pihent, várta a z20let tulajok körében oly rettegett motorfelújítást. Hosszú gondolkodás után, mely során komoly eshetőség volt, hogy megválok tőle, idén márciusban került sor a műveletre és egy szabad szemmel is jól látható pénzösszeg kifizetése után teljesen megújult erőforrással rója az utakat. Mint újra az egyedüli autóm, befogtam munkába járásra, és már 4 ezer hibátlan kilométeren vagyunk túl. Még mindig visszanézek rá vissza a parkolóban, és újra -5 év nem Opel napi szintű használata után- fellángolt az Opelezés iránti szeretet.

Tudom, hogy ez lesz az utolsó Opelem, mert ez az utolsó autó az Opel modellpalettájáról mely megmozgat bennem valamit, de szeretném ezt még egy pár évig átélni. Köszönöm a barátokat, a kapcsolatokat, a rendezvényeket, és a nagy betűs ÉLMÉNYEKET amit az Opel, a társaság, és amit a MOTE adott nekem, ha ma újra 20 éves lehetnék autóvásárlás előtt, semmit sem csinálnék másképp!

Kelemen Zoltán