tuning Ramszesz - Corsa A

Készült : 2013.
Utolsó frissítés: 2014. április 10.

Az autó 2009. augusztus 12-én került hozzám a jogsim megszerzése után közvetlenül 3 hónappal. Kiskorom óta szerettem volna egy saját autót és mindig arról álmodoztam, hogy hogy fogom "feltuningolni". Már a matchboxjaimat és a bburago autóimat is anyukám körömlakkjaival fényeztem és kisollójával kabriósítottam, valamint matricákat és vizes nonfiguratív tetkókat ragasztottam rájuk. Akkoriban még teljesen más elképzelésem volt a leendő autóm kinézetéről (neonok mindenütt, világítson kívül belül, hogy még az űrből is jól látszódjon) és belteréről (legyen benne hatalmas nagy zene és mindig üvöltetni fogom).

Mindig is nagyon tetszettek az úgynevezett Hatchback formák azaz a kis 3 ajtós méregzsák autók, így az autóválasztásnál biztos voltam abban, hogy ebből a méretosztályból fog kikerülni az én autóm is. Anyukám általános iskolai ballagásom előtt nem sokkal vett egy 4. generációs 3 ajtós honda civic-et amit a saját autóm előtt hajtottam így volt időm megismerni, olyat biztos, hogy nem akartam magamnak, márcsak azért sem, mert automata váltós volt és nem is nagyon tetszett a formája.

A pénzbeli keret adott volt így nagyjából 3 konkrét típusra redukálódott a keresési eredmény. 91-es évjáratú Seat Ibiza, Fiat Uno turbó és még egy ismerős által egy 5 ajtós Ford Escortot is volt szerencsém kipróbálni, de nem győzött meg. Az Ibizát fura helyzetben kellett vezetni, mintha kamiont vagy kisteherautót vezetnék, az Uno Turbo-t akármennyire is turbo, kevésnek éreztem az 1.0-ás motort és mintha pont alattam akart volna szétesni és ezt nem a kasztni rozsdás elemeiből vontam le. (szerencsére) Utoljára maradt a szintén 91-es évjáratú kis piros Joy felszereltségű Corsa 75 000 km-rel (mai napig nem tudom mi igaz belőle, szerintem inkább 175 lehetett az a 75), ami nem volt kérdés az előző autók után elsőre szerelmem lett kívülről a forma, belülről a vezethetőség és a kényelem miatt. Nem volt mit tenni azonnal meg kellett venni, annak ellenére, hogy egy nő már letette érte a foglalót. Az eladó segített az összes hivatalos papírozást elintézni, így 17 évesen végre teljesülhetett egy közel ugyanennyi ideje dédelgetett álmom, lett egy saját autóm. Nagy volt az öröm, mindenhova a kis Corsaval jártam, de természetesen nem maradhatott gyári.

A sikeres hazaút után első dolgom az volt, hogy leszedjem a teszkós dísztárcsákat a felnikről amikor szembesültem, hogy mekkora értékű is számomra ez az autó, ugyanis pont olyan felni garnitúra volt alatta amelyet szerettem volna majdan kiszélesíttetni. Már akkor konkrét elképzelésem volt a külsejével kapcsolatban. Mindenek előtt muszáj voltam körbefóliáztatni az ablakokat természetesen a legsötétebbel, hogy kitűnjön a többi mezei Corsa közül, amely lépésemet azóta is nagyon áldok és hasznosnak tartok és nem válnék meg tőlük, csak nagy szívfájdalom árán, de sajnos a rend éber őreinek más a véleménye erről…

Ha már feketék az ablakok, a felnik sem maradhattak gyári ezüst színűek, így azokat is cirka 5000 Ft-ból fényes feketére fújtam, így valamennyire egységes képet alkotott a piros-fekete autó.

Saját kezűleg tüntettem el minden általam feleslegesnek vélt dolgot az autóról, így a csomagtérajtóról az amúgysem működőképes ablaktörlőt és a feliratokat. Mivel kicsit már ráléptem a tuning mezeire így természetesen nem maradhattak el az autóstalálkozók sem, így az első a Pólus tali volt. Itt ismerkedtem meg személyesen a carstyling.hu-ról több számomra bálvány autótunerrel, mint pl Malicsek úrral és Kornél barátjával, akik invitáltak engem a minden hétköznap csütörtökönként lévő Opel Lurdy talira. Rákövetkező hét csütörtök este így is tettem és kilátogattam a Lurdy külső parkolóba, ahol aztán elállt a lélegzetem, és nem hittem a szememnek, hogy ilyen tényleg létezik Magyarországon, vagy csak álmodom!?...

Rengeteg szebbnél szebb Opel volt kint, A, B és C Corsa-k, E Kadettek, F, G Astrák, B Ascona, Manta kívül-belül teljesen átalakítva és természetesen mind egytől egyig koppra ültetve. Eddig is tervben volt, de itt tudatosult bennem még inkább, hogy valamit sürgősen kell kezdjek az autóm hasmagasságának csökkentésével, ugyanis nem akartam kilógni a sorból. Így a következő projekt az ültetés volt.

Nem volt kérdés, hogy a kapható legradikálisabb és legtöbbet ültető rugókat kell megvásároljam, így esett a választásom az FK 75/50-es rúgóira.

Krisztián, szintén A Corsas haverom segítségével 2009 őszén sikeresen bekerültek a rugók és a fordulatszám mérős kilóméteróra (amiket és a sok segítséget utólag is szeretnék neki megköszönni). Az eredménnyel, azaz az ültetés mértékével azonban nem voltam megelégedve, de mondtam magamnak, hogy a telet még vészeljük át holdjáró üzemmódban, aztán majd lesz valahogy. Lett is. 2010 tavaszán sok külföldi autón láttam már, hogy önmagában szép letisztult külsejük van, csak a motorháztetejük rozsdás, így gondoltam egyet, vettem egy liter kromofágot és nekivágtam a teljes elmebajnak és fémtisztára csiszoltam a morháztetőmet. Teltek múltak a napok, hetek hónapok, de a fémtiszta felület csak nem akart rohadni. Egy esős este azonban adtam a pofájának és telibe sóztam az egészet és reggelre meg is lett az eredménye, szépen rügyezni kezdett a rozsda.

Örültem is mint majom a farkának, csaképp rajtam kívül senki nem értette, az akkori osztályfőnököm meg is jegyezte, hogy más küzd az ellen, hogy ne rohadjon az autója én meg annak örülök, ha végre rohad :D . Ebben az időben kerültem be a Rat & Retro Style Hungary fórumába ahol több hozzám hasonló nem teljesen épelméjű emberrel ismerkedtem meg és el is kezdtük szervezni az első nagy találkozónkat. A feladat adott volt, el kellett készüljek a találkozóra. A Rat stílus jegyeit a lehető legjobban akartam az autómon hordozni, így kölcsön kaptam egy tetőcsomagtartót amire régi szakadt bőröndöket és rengeteg retro cuccot pakoltam, leszigszalagoztam és sárgára fújtam az első lámpáimat, leszedtem az undorító gumi díszcsíkot az autó oldaláról, matt feketére fújtam a lökhárítóimat, pepita mintában vaskereszteket ragasztottam a motorháztetőmre és kockákat az autó tetejére, valamint az elmaradhatatlan rat kellék, a sárga ködlámpa, amit a rendszám alá lógattam. A várt siker nem maradt el, kupát ugyan nem, de rengeteg elismerő pillantást zsebelt be az autóm ezen a találkozón és talán itt robbantam be a köztudatba, úgy mint Ramszesz és az ő Rat Corsaja.

2010-es évet még ezzel a rat külcsínnyel töltötte az autó, majd az augusztusi Blitz-weekend után Zsabi barátom kezei alatt születhetett újjá kasztni ügyileg a kisautó. A fontosabb szerkezeti elemek kilakatolása mellett jutott idő egy kis tuningra is, így a csomagtérajtó és az anyós oldali ajtó letisztítódott, valamint a vezető oldali ajtó A Vectra kilincset kapott. Nagy matekolás után az ablaktörlőt is sikerült egykarosítani házilag és beállítani, hogy középen álljon. Majd októberben kapott egy telifényt, ami egy szürke fillerben merült ki. A telet ismételten magasan vészeltük át.

Mint sok tuningos életében eljön a pillanat amikor szeretné ott látni az autóját Magyarország egyik legnagyobb ha nem a legnagyobb évadnyitó tuning rendezvényén, a Carstyling.hu-s tuningkiállításon. A tél alatt volt időm felkészülni az új szezonra, hogy frissen üdén új fénnyel és új kerekekkel debütálhasson az autó.

Kerekek… ugye, ugye?! Mint említettem, konkrét elképzeléseim voltak a felnit illetően, így esett a választás az elől 7, hátul 8 collos szélesítésre, amire szigorúan csak is kizárólag a „stretch” hatás végett 175/50 r13-as gumi méreteket gondoltam. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Gyumma haveromnak, aki segített elintézni a széles lemezeimet. (Pacsi!) Na, de egy jó felni+gumi kombóval még nem teljes a siker, valami ütős szín is kell neki, így esett a választásom a mattlila bél, polír perem kettősre, ami a pasztellszínű autón kifejezetten jól fog mutatni és ez az amúgy is ritka felni csak is kizárólag a hozzávaló kupakokkal lehet csak még ritkább, így ezeket is mielőbb beszereztem. A „fényezési” munkálatokat (maradva a flakonos spray-s megoldásnál) Topi haveromnál végeztem. Mivel még nem sok, sőt nemhogy hazai, de külföldi A Corsan sem láttam az 5 helyett 3 csíkos hűtőrácsot, így ezt is én valósítottam meg először, és azóta sem látni sok Corsan (büszkefej). Időközben az autó orra is lejebb került rugó flexelgetéssel Zsabi révén. Csaknem minden kész volt és összeállt épp időre, egyetlen egy dolgot, egy igazán fontos dolgot kivéve, ez pedig az egyik gumi.  Így ha csak 3 lábbal is sántán, de ott lehetett a kavicson a kis autóm az évadnyitó tuningtalálkozón.  A ’11-es év volt az, amikor találkozókról találkozókra jártam és kezdték megismerni az autómat az emberek, sokan nem értették, sokaknak tetszett. Időközben sajnos a saját magam által felpolírozott peremem elkezdett berohadni így újra kellett gondoljam, ezért adtam neki egy mezei nagy szemcsés ezüst színt. A lökösök sem maradhattak gyáriak, így az elsőt szintén saját magam (annak ellenére, hogy azelőtt még nem csináltam ilyet) neki álltam telibe falazni, azaz feltölteni a rendszámnak a helyét és kapott egy C Corsa koptatót, ami úton út félen leért :D. Utólag visszagondolva, nagyon bután nézett ki vele az autó, és csalásnak is számított, hogy csak a nagy koptató miatt ér le mindenhol, mintsem pedig azért, mert tényleg le van rakva. Hátsó lökösökön pedig a csomagtérajtó falazása miatt kellett szép és igényes rendszám helyet kialakítani és lefalazni a tetején az eredeti rendszámtábla világítást.

A nagy autóépítés közben sikeresen leérettségiztem és a továbbtanulásom miatt Kecskemétre költöztem. Ősszel a nagy változás miatt a kerekeknek is adtam egy új festést (matt fekete, csak a perem kilógó része lila), ahogy a csajok szoktak hajszínt váltani egy egy szakítás, vagy nagyobb életeseményük után. Hátul sajnos nagyon magas volt, így rugókovács által nyertem (veszítettem…?) még vagy 4 cm-t. Most már számomra is tökéletes „magasságokban” utazhattam végre.

A sikeres teleltetés után (nah nem mintha ez idő alatt fűtött garázsban állt volna az autó) arra gondoltam, hogy mi lenne ha valaki olyan polírozná és festené újra a kerekeimet aki ért is hozzá, mert nem bírtam szabadulni a gondolattól, mindenáron lila belű, polír peremes felnit akartam), így jutottam el Deathproof-hoz aki amellett, hogy csini polírba vágta a peremeket, a sima lila helyett rakott bele egy kis flake port, így erős fénynél kicsit kékes-rózsaszínes, sötétben pedig metál lila a felni. A 2012-es év számomra legemlékezetesebb ugyanis egy régóta dédelgetett gyerekkori álmom vált valóra a tuningshow alkalmával, hogy a Road Hogs a köreibe fogadott. Így, hogy már nem a kavicson állt az autóm még több emberhez juthatott el és még több elismerő pillantást zsebelhetett be, de ekkor még mindig nem volt tökéletes, ugyanis a 175-ös gumik nem feszültek eléggé a hátsó felniken, így rettenetes módon beleértek a hátsó ívbe. Annak érdekében, hogy ne kelljen újra lakatolni majd újrafesteni a hátsó íveket, így ezt is szintén abban az időben Magyarországon az elsők között találtam ki, hogy mi lenne ha beterpesztenénk egy kicsit a hátsó kerekeket, hogy pont elférjen a gumi, de a felni perem még kilógjon egy kicsit a kaszni alól.

Ezt a hadműveletet Gyumma sikeresen végre is hajtotta alátétezős módszerrel. Igen ám, de ahhoz, hogy a kellő Hellaflush hatás meglegyen méginkább stretchesebb gumik kellettek, így körbe 165/55 R13-as gumik kerültek a felnikre. Szerencsémre ilyen agyament méretű felnikre még agyamentebb méretű gumikat, nagyon kevés gumis fog és tud is elvállalni úgy, hogy se a guminak, se a felninek ne essék nagy bántódása. Érden azonban ahonnét a gumikat is vettem, van egy nagyon korrekt műhely ahol kérdés nélkül neki álltak és fel is pattintották mind a 4-et gumi árban a srácok a felnikre.

Az autó tőkeletesen úgy festett, ahogy azt én elképzeltem, még a megvétel előtt. Révbe értem. Road Hogs-al, főleg Zimával együtt jártunk találkozókra, ahol nem egyszer közbotrány okozásával vádoltak minket az autóink megjelenése miatt. Az egyik legemlékezetesebb ilyen találkozó az üllői tali volt, ahol életemben először limbó versenyen 2. helyezést értem el úgy, hogy az első egy vágott tetejű amcsi nagy hodály volt, 118 cm-el ballon gumikkal, míg én tisztességesen vért izzadva guminyomást engedve és 5-6-7 embert az autóba tuszkolva karistoltam át a léc alatt valahol 120 cm környékén.

Másik kedves emlék a Blitz-Weekenden történt, ahol sok év után megkapta a már jól megérdemelt első kupáját az autó a csini kerekei miatt. Köszönöm szépen a zsűrinek, hogy a sok szép felni és autó közül, mégis nekem ítélték oda a díjat.

Másik említésre méltó fontos esemény, mely a barátom, Olivér érdeme is egyben, hogy bekerült egy általa az autóról készített kép a Metropol című napilap főoldalára, így még egy átlagos hétköznap is derűsebbé válhatott az egyszeri munkásembernek, mellesleg még ismertebbé válhatott az autó.

Ahogy mondani szokták, a csúcson kell abbahagyni. Úgy érzem az autóm 2012-ben volt a csúcson, az utána következő időszakban, csak romlott az állapota a folyamatos napi használat miatt és a megjelenése miatti rendszeres igazoltatások és bírságok végett visszább kellett venni a radikális kinézetéből.