Pircsi a Manta B

Készült: 2023. 02.05.
Utolsó frissítés: 2023.02.08.

„Pircsi” rövid története:

Miért lett „Pircsi” a neve?
Megvétel után pár hónappal mikor mentünk vele Kecskemétre. Kedves Párom felvetette, hogy nevezzük „Pircsinek”. Nekem nem tetszett, kissé nevetségesnek találtam és ragaszkodtam a Manta névhez. Ekkor drága autóm el kezdett ledadogni és addig köhécselt, amíg én is kimondtam, hogy akkor legyen „Pircsi”. Ez után abba hagyta és folytattuk utunkat hibátlanul tovább.

1996-ban vettem meg az első Manta B-m, nagyon leharcolt állapotban, Kikarosszériáztuk átfestettük, de sajnos a karosszéria gyors romlásának következtében 3 év múlva leselejteztük, és megtartottuk donornak.

2000-ben vásároltuk meg „Pircsit”. Azóta saját tulajdonomat képezi. Előző gazdája, tudomásom szerint járt Manta találkozókra, de én nem találkoztam még senkivel, aki találkozott az autóval 2000 előtt. A külső optikai tuningot még ő végezte el rajta, azóta én csak finomítottam rajta, hogy jobban illeszkedjen a karosszériához. A sötétített hátsó üvegeket praktikusság céljából tartottam meg. Nagyon jó szolgálatot tett, hogy kívülről nem lehetett belátni, mikor még keresztlányom és később az én gyerekeim is szoptatósak voltak és nem kellett bujkálni, hogy enni tudjanak.

2004-ben az autóról lejárt a műszaki és nagyon rossz állapotba került. Ezért ideiglenesen forgalomból kivonásra került, és megkezdődött az autó teljes felújítása, illetve a felújításhoz szükséges eszközök és pénz gyűjtése.
2007-ben az autót párommal és akkori kollegákkal szereltük szét, csak az első és hátsó tengely maradt alatta. A karosszéria munkát és a festést egy helyi vállalkozó végezte.

2008 őszére készültek el a karosszériával, ezt követte a teljes összeszerelés és beállítás, amely már külső segítség nélkül zajlott, csak a családom segített pár munkában.

A régi elöregedett belső tetőkárpit több helyen elszakadt, ezért azt testvérem gyártotta le nekem, és én szereltem be. A motor is teljes felújításon esett át, de nem alakítottam át GT-E motorra. A szívótorkot felpolíroztam, könnyített lendkereket és erősebb kuplungot kapott. Az előző gazda át alakíttatta gyári 4-sebességes váltósra, 2008 után sikerült lecseréltem egy Opel Record 5-sebességes ZF 240-re és a karosszériát is vissza kellett alakítani hozzá. A motor beszerelés érdekessége: A felújított motort váltóval összeszerelve az akkor éppen terhes feleségem, szülés előtt 4 héttel, emelte be targoncával a frissen festett autóba. Párom akkor kezelt életében először targoncát.
A kardánboxot én alakítottam át saját ízlésem szerint, és építettem rá egy 1 dines fejegységet befogadó tartót. A gyári üléseket lecseréltük Recaro sportülésekre. Törekedtem a belsőteret is MOMO felszereléssel ellátni. Az első ATE fix 2 dugattyús féknyerget lecseréltem Lucas úszó nyergekre a jobb fékhatás kedvéért. Az első és hátsó spirál rugók is le lettek cserélve MTS 40-es ültető rugókra, a jobb úttartás miatt.
Kettő garnitúra felni van az autóhoz: nyáron 15”-os MOMO felni, télen 13”-os ATS Clasic. A hátsó kipufogó rendszert az előző Mantától örökölte meg.

2016-ban Ő volt az esküvői autónk, nagyon csinos volt.

„Pircsi” nem csak csupán „egy autó”, Ő családtag. A felújítás óta is sokat kellett dolgozni az állag megőrzésén, és a szerkezeti elemek karban tartásán. A jelenlegi gazdasági helyzetben már kevesebbet használjuk, de 8,5,- 9,5 literes fogyasztásra nem lehet panaszkodni.
Szeretjük, Nagyon!

Opel Manta B 2.0
Típus gyártása: 1977-1986-ig
Autó gyártási éve: 1978
Motor: 20S (2 torkos Varajet II karburátoros, 2000cm3)
Teljesítmény: 74kW

Manta B története

1977-ben a Manta B-ben az OHV. 1.2-es motorokat OHC 1.3-assal, az 1.9-eseket 2.0-essel váltották fel.
1978-ban piacra dobták a 3-ajtós modellt, amely a 'CC' (Combi-Coupe) típusjelet kapta.
1979-ben a krómozott lökhárítókat műanyagra cserélték.
1982-ben bemutatkozott a Mantában az 1.8-as OHC motor is.

A különböző modellek közül magasan a GT/E jelű volt a legnépszerűbb, amely 2.0-es Bosch L-jetronik befecskendezővel készült, és 110 LE-s volt. Ugyanebben az évben egy kis modernizálás következett be. Különböző felszereltségű változatok kerültek piacra, amelyek készülhettek akár dupla kerek fényszórókkal, alumínium keréktárcsákkal, küszöb spoilerekkel, különböző hátsó szárnyakkal, műanyag lökhárítókkal vagy akár RECARO sportülésekkel és sportkormánnyal is. A homlokfal 4 nyílást kapott - az eddigi kettő helyett. A négysebességes váltót ötsebességesre cserélték. Az Irmscher jóvoltából rendelhetők lettek speciális típusok is.
Lehet nevetgélni, de biztos, hogy a hetvenes években az az autó, amelyik képes volt 160 fölött haladni, már sportkocsinak számított. Ehhez jöttek a remek tuningalapot képező motorok. A hagyományos sportkocsi vonalat követő, elöl hosszmotor és a hátsókerékhajtás rendszer által nyújtott vezetési élményt leginkább a hiányzó lovak karámba gyűjtésével lehet fokozni. A már említett csúcs motor, az 1.9 GT/E 105 lóereje nemhogy kevésnek tűnik az akkori 1.6-os GTI Golf 110 körüli értékéhez képest, hanem egyszerűen nevetséges. A túlméretezésnek viszont megvan az az előnye, hogy a Manta 180-as tempóval kiszalad a világból, míg a pörgősebb motoron közben el kell végezni néhány generált. Valahonnan innen eredhet a Golfosok és a Mantások egymást piszkáló magatartása.
A „Manta B” a versenysportban is sikeresnek bizonyult. 1980-ban született a döntés, hogy a Rallye világbajnokságban leváltják az akkor futó Ascona B -t, helyette a Manta lesz az Opel új versenyautója. Az i400 nevű példány négy tárcsafékkel, 2.4 literes motorral 1983-ban váltotta le az Ascona 400-at. A homologizáció miatt persze utcára is gyártottak 245 darabot, szerették is őket a gyűjtők. (Ugyanis ilyet nem mindenki engedhetett meg magának. Akkoriban egy sima GT/E ára 15000 DM körül mozgott, az i400-é pedig 42000 DM volt. Manapság is, ha egyáltalán valaki megválna az i400-ától 30000 DM alatt tuti, hogy nem adná oda.)

Írta: Alsza