Opelosságom története

Készült: 2023. 01.26.
Utolsó frissítés: 2023.02.01.

Hideg téli estéken a régi fórumot olvasgatva gondolkodtam el rajta, hogyan is lettem Opelos. Írhatnám, hogy már születésemkor a homlokomon volt az Opeljel, csak Opelos cuclisüvegből voltam hajlandó inni, amik persze jól hangzanak, csak nem részei a valóságnak. Volt előtte sokféle „típusidegen” autóm, a körülmények hozták az Opelosságot. Egy ismerős hónapok óta ajánlgatott két autót, csak volt mivel járni, így igazán nem foglalkoztatott a dolog. Teltek napok, hetek, mikor egy csodás nyári vasárnap estén hívott a kollegám, hogy megnyertük a Munkát. Viszont ahhoz autó kell a helyszínre járáshoz. Telefon ismerősnek, megvan-e még az autó? Megvolt, így hétfőn az első busszal indultam is útnak érte. Egy ’82-es Ascona C, Sedan, 16SH motorral. A típust már próbáltam hosszútávon, egy Budapest-Mainz-Budapest útvonalon, igaz egy 1.8-as egyeddel, ott jól bevált.

Az én kis Asconám már az első perctől kezdve szépen tette a dolgát, abszolút elégedett voltam vele. Az Opel, mint márka nem volt ismeretlen, hisz középiskolás éveimben eltöltöttem 3 évet Pesten, a Mogyoródi-Mexikói u. sarkán. Mindennapi használata közben felfedeztem, hogy léteznek Opelosklubbok, találkozók, így a félelmek legyőzése után elindultam a megismerés útján. Lurdyk, BW-k… Az egyik Lurdyn, ahol csapatba verődve voltunk Asconások (ez már történelem), volt egy szép, olyan szívet dobogtató gyári állapotú fekete. Nézegettem, beszélgettem a gazdájával, oszt ment mindenki a dolgára. Aztán az élet úgy hozta, hogy el kellet engednem az Asconát. Persze nem voltam Opel nélkül, mert az akkori céges egy G Astra Classic volt, 1.7 cdti, amivel úgy elmentünk majd 400.000 km-et, hogy a kötelezőkön túl, csak egy vízcsövet kellett cserélni. És mentek a napok, hetek, zajlott az élet.

Mikor egyszer csak írta a fentebb említett fekete Ascona gazdája, hogy eladó az autó. Repültem is rá, mint légy a szros papírra. Hogy a viharba ne: 13S, fullfapad, ééééés automataváltó! (Ilyen konstellációt még 1-t láttam azóta.) Elhoztam, megcsináltuk, majd 2015.-ben a Kakucsringen volt a premier. Azóta is megvan, csinosítom, szépítgetem, vigyázok rá, járunk találkozókra. Amerre felbukkanunk, elismerő tekinteteket és rácsodálkozást kapunk, még benzinvérűektől is.