astra Dávid és a DSi Astra

Készült: 2016. április 14.
Utolsó frissítés: 2016. április 15.

Az Astra story 2007 körül kezdődött. Ebben az évben alapította édesapám a céget, ahol azóta is dolgozunk. Én ebben az időszakban még viszonylag vegyes tevékenységet folytattam. Érettségiztem, dolgoztam, és közben próbáltunk egy 10 éve pusztulni hagyott, az önkormányzat által csak „rendkívül nehezen kiadható” kategóriába sorolt ex-kocsmából, élhető telephelyet kialakítani az új cégnek.  1-2 éves jogsival rendelkeztem, és gyakorlatilag csak „teherautót” vezettem eddig. A családi szállítójármű, még az előző cég tulajdonában lévő 2001-es Toyota Hiace volt, én gyakorlatilag csak ezzel jártam, illetve nagyszüleim zsiguliját sikerült időnként megkaparintanom, mivel nekik már elég nehezen ment a szervótlan kormánnyal, meg a taposós fékkel a küzdelem. Ahogy az új cég megalakult, gyakorlatilag kihúzták alólunk a Toyotát, tehát mindenképp kellett valami, amivel legalább dolgozni tudunk. Először maradt a már említett Lada, de természetesen közben folyamatosan ment a keresés, kellett  valami autószerű, mindenképpen kombi formátumú gépjármű, lehetőleg ingyen, vagy egy kicsit olcsóbban. Megnéztünk ezer romot, némelyik még mostanában is bekattan a fejembe, amikor látok egy-egy nagyon leélt autót. Hihetetlen, hogy emberek mikkel képesek közlekedni… 

Egy külön sztorit lehetne írni azokról amiket láttunk, de ezt a részt átugranám, mert még mindig messze vagyunk az Astrámtól, pedig már egy fél oldalt írtam. A lényeg, hogy a hosszas keresgélés, meghozta gyümölcsét. Tatabányán sikerült megtalálnunk a gépezetet egy gyönyörű, kényelmes, piros, kombi személyében. Ha azt hiszed elértem végre az Astráig, akkor sajnálom. Egy 1.4-es, 93-as évjáratú Escort kombiról van szó. Természetesen szakadó esőben, egy földes használtautó telepen sikerült megnézni a készüléket. Nagyon patent belseje volt, kényelmes, nem kiült ülésekkel, láthatóan rendszeresen, nem csak az eladásra kitakarított beltérrel, beázás-mentes tetőablakkal. Motor 1.4 ideges, pöccre indult, szép hangja volt (pontosabban semmi hangja nem volt) bódét körbeütögettük, nem tűnt rossznak, kifizettük érte mind a 200ezer pénzt amit sikerült összekaparni a célra, és hazahoztuk. Hazafelé semmi extra nem volt, azon kívül, hogy a Ladával defektet kaptam, rendben hazaértünk. Az orosz dobozt letettem nagyszüleimnél, hiszen már van autónk és hazajöttünk a friss szerzeménnyel. Másnap reggel, a suliban csörgött a telefonom, hogy hol a Zsiga, mert nem találják… Igen. A Ladát, a majdnem ÉN LADÁMAT megdurrantották éjszaka. Amúgy is jól álltunk hiányzott ez nagyon, de az élet megy tovább, legalább a munkáskombi megvan. Kb 2-3 nap használat után már szinte megszerettük, egész jó volt járni vele, de kezdett előjönni egy nyugtalanító nyöszörgés az első futómű felől. Egy ismerős szervizben sikerült kérni egy emelőt alánézni. 2 srác segített megemelni. (ez viccen kívül, 20 percig tartott, ugyanis ennyi idő kellett ahhoz, hogy találjanak 4 olyan pontot az autó alján, ahol nem fog beszakadni a padlólemez emelés közben) Gyakorlatilag nem volt alja az autónak. Lengőkar bekötési pont 3 oldalról körberohadva, torony oldala fölfelé fényáteresztősre szitásodva, gyakorlatilag a kipufogó tartotta össze az elejét a hátuljával…  Kereskedő természetesen vissza nem vette, de „boldogan elvállalta a javítást”.  ( rendesen úgysem csinálta volna meg, két lakatosból kettő azt mondta, hogy vállalkozó szellemű ember, de azért nem ennyire, messze is lett volna visszavinni, azért hogy ugyan ilyen sz.rul, csak alvázvédőzve hozzuk vissza ) maradt a keresés. Nagyjából egy hét kutatás után, sikerült találni egy kereskedőt, aki hajlandó volt beszámítani az escortot, nagyjából annyiért, amennyiért vettük.

A kinézett autóval szemben 3 kikötésünk volt. Ne rohadjon, járóképes legyen és legyenek érvényes papírjai. Ezekre a kulcsszavakra, a nepper a hátsó sarokba mutatott, és leakasztott egy darab közepesen kutyarágta, Silca típusú kulcsot a falról. Igen, ez lett az Astra. Itt már azonnal a bódéra mentünk. Lakatos ismerős volt ráadásul 5 percnyire a kereskedőtől, még abba is belement hogy ott emeljük föl, és nézzük meg. Az alját körbekalapálgatva, megnyomkodva, kopogtatva, bármitcsinálva, ez egyben volt. Oké, persze, körbe volt horpadva, nem nagyon volt olyan elem rajta ami nem volt legalább 1 helyen alapozóig karcolva, hátsó lámpából hiányzott egy 3 centis darab, egy ereszcsatorna darabból előállított dtm jellegű sz.r állt ki a hátuljából, de minden elem vonalban volt, rozsdamentes volt, egész méretes puttonnyal rendelkezett és friss műszaki volt rajta. Így került hozzá… a céghez a sas. Végre elkezdhettünk rendesen dolgozni. Meg lehetett pakolni, nem akart kiszakadni a futómű alóla, megállt, kanyarodott, nagyon örültünk neki. Utólag belegondolva nem is tudom hogy miért. Kb 1 hónappal korábban, még egy újkora óta nálunk levő, ehhez képest friss és ropogós  Toyotában ültünk. Természetesen nem volt hibátlan. Sőt… Ahogy hazavittük, azzal kezdtük hogy teletankoltuk, másnap reggelre 3 méteres gázolja tócsa közepén állt az autó, olajat eszegette, de használható volt.

Ez volt az az autó, amin gyakorlatilag megtanultam közlekedni, és haladni is a városban, nem csak vezetgetni. Első évben, nagyrészt alkatrészt, és kellékanyagot szállítottam, úgyhogy gyűltek a kilométerek elég rendesen. Számszerűsítve 110ezret tekertem bele kb egy év alatt, szinte csak Bp-n belül. Ilyen felhasználásnál, úgy tűnt, hogy állandóan szervizbe van, úgy is, hogy akkor még nem igazán volt komoly baja, de gyakorlatilag havonta voltak az olajcserék, koptak a gumik, hullottak a szilentek. Ekkor még úgy tekintettünk rá, hogy csak addig kell, amíg el nem indulunk, aztán majd lesz valami normális cégautó. A kötelező dolgokat természetesen megcsináltuk rajta, de nem többet, ez csak igásló. Egy autó, különösen ez a dög, viszont nem így viselkedik. Elkezdett egyre sz.rabb lenni a fék. Szörvájsz egy, betéteket cserélt, szörvájsz kettő le akarta cseréltetni a 3 hónapos tárcsákat, elkezdtük érezni, hogy hülyének vagyunk nézve, nekiestünk mi. Eljutottunk odáig, hogy vannak szanaszét vákumcsövek a motortérben, de típusismeret nulla, faterom utoljára a trabantját szerelte, én meg még a bringa-szerelgetésnél tartottam. Itt kezdtem el megoldást keresni a neten és botlottam bele az opelfórumba.

Gyakorlatilag feltettem A kérdést és fél órával később, már tudtam, hogy nem fékem nincs, csak szervóm, és azt is, hogy ez a nyitott vákumrendszer miatt van. Igazából a nagy fékproblémát egy hétvége alatt sikerült megoldanom úgy, hogy addig tök ismeretlen emberek, még nekem is el tudták magyarázni, hogy mit kell csinálni és hogyan. Én elkezdtem egyre aktívabban fórumozni, az autó meg elkezdte egyre aktívabban igényelni a törődést.  Elkezdte enni az olajat. Egyre jobban. Aztán a hűtő csövek pukkantak el. Szépen sorban cseréltük mindet, 2-3 hetente elpukkadt egy, természetesen mindig valahol a világ végén. Széthullott a kuplung, elpukkadt a hűtő, elment a hűtőventillátor, kilyukadt a kipufogó, stb. Én valami perverz módon egyre jobban élveztem, ha csinálhatok valamit az autón, mert jól esett, hogy ezt én csináltam meg. Nem a mittudoménki a szomszédból, nem „A szerelő” 8ezer/óráért hanem ÉN, egy délután amikor ráértem. Természetesen minél többet voltam a fórumon, minél többet beszélgettem a népekkel annál inkább elkapott a gépszíj. A benne levő szürke bél, szanaszét volt szakadva, ülés a fém pálcáig kikopva, kormány lyukasra, szivacshullósra kopva, váltógomb leszakadva, mindig jött egy csak még egy kicsit. 3ezer forint egy kormány, nehogymár ennyit ne érjen meg, hogy napi 7 órán keresztül ne ragadjak a kormányhoz. Fáj a hátam ebben az ülésben, hát ezt ki is lehet cserélni… akár feketére is… akkor már a többit is ki lehet, legyen fekete a belseje. A szögletes tükrökben alig látok, tegyünk föl gömbölyűt. A csomiajtó is visszacsukódik, párezer két teló bele, ne szórakozzunk már seprűnyéllel. A kattanás persze elindult, fel sem tudnám sorolni mik történtek az autóval, ha nem lenne egy megközelítőleg pontos listám arról, hogy miket tettem bele amit évek óta körbe szoktam szpemmmelni szilveszterkor:

Az szokásosokon (olajcsere-vezérlés stb.) kívül: Hűtő, kuplung szett, Riasztó, Csomagtartó ajtó teleszkópok, összes vízcső, külső Faceliftes tükrök, Váltókar (GSI váltógomb miatt, mert tuning :D ) Bőr váltó szoknya, Bőr kézifék szoknya, méretpontos gumiszőnyegek, kiegészítő gázolajszűrő, Balos hátsó lámpa, 3db központi zár motor, 2x önindító csere, egy pár tetősín, 2 vészvillogó kapcsoló, fényváltókar, katalizátortól hátra teljes kipuf rendszer, tankcsere, olajdekli csere + tömítés, kovácsolt erősített hátsó rugók, hátsó lengéscsillapítók, első fékbetétek, izzítógyertyák, testkábel, még egy vízcső, vákumcsövek, akksi, fekete ülések, fekete ajtókárpitok, javított tetőkárpit, kormánykerék, váltórudazat,indexek,Műszerfal-LEDezés, 

Itt egy elég jelentős lépcső jött, mert gyakorlatilag kidolgozta az árát egy új cégautóra. Persze, nem új, csak nekünk, de egy Zafira ehhez képest, nagyon új dolognak tűnt. Az alap elképzelés az volt, hogy az astrától itt érzékeny búcsút veszünk, beszámítják a Zafirába, és ennyi. A kereskedőnél történt egy apró momentum, ami miatt nekem most ez az autón. Ajánlottak érte 80 ezer ft-ot. Az elmúlt 2-3 évben eléggé hozzám nőtt ez a rom, messze jobban, mint 80ezer, úgyhogy az lett, hogy az Astra mégsem maradt ott, és az első saját autómmal jöttem haza onnan. Mivel azonban az autó állapota ettől a papírmunkától nem javult sokat, így kellett még tevékenykedni rajta egy kicsit. Kegyetlenül ette az olajat szegénykém. Gyakorlatilag tankolásonként kellett tölteni, mintha keverékkel járnék (igazából azzal is jártam… egy Székesfehérvár-Bp úton teli fekete lett a csomagtartóajtóm attól az olajtól, amit átköpött magán, aztán a menetszél visszahúzta az ajtóra) A hűtőrendszer elemei sorra durrantak szét, mert beledolgozott a vízkörbe, és egyszerűen szétfújta a cuccokat. A kegyelemdöfést végül az időjárás adta meg, beállt a tél. Bárhogy próbálkoztam életben tartani, akárhány ember segített nekem a fórumról, hiába cseréltem izzítógyertyákat, akksit, egyre kevésbé tudtam reggelente életet lehelni bele. Gyakorlatilag elértük azt a szintet, hogy minden reggel kötélről indult az autó. Találtam Újpesten egy dízel-szakit, akihez elvittem, és egy 10 perces átnézést követően feltette azt a kérdést, amire nem voltam felkészülve: „Ez hogy a f.szomba jött ide lábon? Ennek be se lenne szabad indulnia” Némi beszélgetés után megvolt a részletes  diagnózis. Szívódízel létére olyan kompresszió adatokkal rendelkezik, amivel egy benzines is csak törött gyűrűvel tud, a porlasztócsúcsok annyit porlasztanak mint egy vízipisztoly, és amin mondjuk nagyon nem voltam meglepődve az olaj és vízfogyasztás alapján, de ugye nyilvánvalóan hengerfejes. Kapott új csúcsokat, hogy legalább ennyivel használhatóbb legyen (ezzel a beavatkozással egyébként sikerült betolhatóvá tenni, nem kellet kötél reggelente :D ) és elkezdődött a vadászat egy használható motor után. Ha elmesélem miket láttunk „tökéletes állapotú” motorként bontókban, meg kevésbé bontókban, ember nem lesz aki végig tudja olvasni ezt az egészet, a lényeg az, hogy Debrecenben találtunk egy gyönyörű állapotú, hihetetlenül megkímélt papa-astrát egy csodálatos 17DR-el az elejében, nagyjából a hátsó ülés közepéig összelapított hátsó résszel. Megfogta egy teherautó. A motor viszont annyira jó volt, hogy rögtön kiszedtük, és hoztuk is haza. (meg persze egy valag egyéb alkatrészt, ha már bontás van…) Aztán pár héttel később,  megtörtént a : Motorcsere. Igen… ugyan olyanra mint ami benne volt. Nem tuning volt, hanem szívátültetés.

Ha már kint volt, akkor teljes váltórudazat csere is ment, a váltókarig, persze a váltókar is csere megint, most egy klasszikra, aztán mivel szerettem volna még ezt azt és a debreceni srácoknak volt mindenük, meg pont egy találkozó is volt Debrecen mellett akkor, úgy gondoltam, egy összeszokós sétálás jó lesz pályán, így elugrottam.. Bevásároltam egy komplett szürke recaro belsőt, aztán a találkozón nyertem a kipufogó hang versenyen egy pár Led-es helyzetjelzőt (nem… teljesen gyári volt, de mivel csak én voltam a dízel kategóriában, macerás volt nem nyerni) Szóval GSI ülések + ajtókárpitok, LED helyzetjelzők (nem kék bazzeg, jégfehér!!!   ) és a következő lépcső:
Pár nappal a motorcsere után… igen. Összetörtem   : Bontott lámpa, bontott hűtőmaszk, sok kalapálás. Aztán Termosztát csere, légszűrőház, légszűrő, rezonátor, első lökös, új fényszórók, motorháztető, sárvédő, új zárhíd, egy D corsa gyári nyári kerék szettje + dísztárcsák, csomagtartó ajtó műanyag takaró kívülre stbstb egy szép, nem lógós tetőkárpit, csomagtér küszöb-műanyag burkolat, kardánbox, hamutartóval, dízel fordulatszámmérős műszeregység ékszíjtárcsa csiszolás + túlméretes szíj, Fékbetétek + tárcsák, mélyládikák hátra, új hűtő, kiegyenlítő tartály, hőgomba, önindítócsere harmadszor, váltókar lötyögésmentesítőgumigyűrű, átkovácsolt audi hátsó rugók, csomagtartó ajtó teleszkópok, valeo fényszórók, Vectra2000 kormány, ajándék-téligumik (ez mondjuk nem viselt meg anyagilag), bal hátsó taposó illesztés javítás, miután sikerült egy kiálló szegélykőre gyakorlatilag rászúrni az autót… teljes beltér kiürítés lemezig, ez időre kölcsönbe kapott bézs Vectra ülések betéve, újra váltókar (megint GSI) bal hátsó taposó csere, alvázvédés, vezetőülés rögzítés javítás, kézifék-konzol hegesztés, beltér vissza, új padlószőnyeg, újra kiegyenlítőtartály csere, A példák rendszeres hatására először egy 40-es ültetés rugókkal- lengéscsillapítókkal, új balos féltengely, váltórudazat felső szimmering csere (előtte 4 liter váltóolaj el-locsolása), Irmscher 16"-os felnik + 205/45 gumik, új izzítógyertyák, 256-os fékek előre, tárcsafékek hátra, 22-es Kadett Gsi Főfékhenger, Hátulról megzúztak a lámpánál...: Utánrontott hátsó lökös, + vonóhorog leépítés, kipuf flexi cső csere, hátsó rugótányérok átalakítása (plusz, vagy inkább mínusz csüccs), Gsi motorháztető, Fóliázás feketére, megint egy rohadt kiegyenlítő tartály, de most már egy gyári, Fűtőmotor-előtét ellenállás, Hátsó ablaktörlő le - helye lefalazva, első lengőkarok felújít, új talpasok, új szilentek, 22-es stabrúd előre, GSi-ből hátsó stabrúd a hídra, féltengely gumiharang csere, hátsó dob bilincs+bak csere, világítós kapaszkodók+ledezésük, utángyári hűtő csonkja reccs, Dzsonitól bontottra csere, GSi első lökös, Gsi küszöb 4 ajtósra alakítva, Gsi hátsó lökös 2.5db szétvágva darabokra, caravan lökössel összecsinálva, kimerevítve, vonószemtarakó lefalazva, Merci letolatott-> első lökös off, másik GSi föl, Fészliftesítés, Motoros valeo lámpák, Vauxhall maszk, hátsó sárvédő peremez, tankbetöltő kocka csere, hátsó lemez javítás. Illetve inkább pótlás, telifény, kicsit előreszaladtam, nagyon belejöttem a címszavak sorolásába…
Szóval,  elkezdtem kijárogatni találkozókra.

Emlékszem, első Lurdy talimra „SP Zoli” (ezt a nevet azóta se sikerült megmagyarázni…) :D rángatott ki. Körbenéztem, és azt láttam, hogy olyan hülyékkel van tele a parkoló mint én, azzal a különbséggel, hogy értenek is hozzá, nem csak szeretik. Illetve olyan autókkal járnak, amilyennel én járnék, ha tehetném. Akárkihez odamentem, az úgy, hogy először látott, mesélt az autójáról, elmondta/MEGMUTATTA hogy kell ezt-azt amazt kicserélni. Életemben nem, láttam még olyat, hogy este 10-kor, 4 ember fekszik egy autó alatt egy bevásárlóközpont parkolójában, azért, mert hoztak neki egy dobot és segítenek föltenni rá. Olyat se láttam még hogy „hoznak valakinek egy dobot”… honnan? Hogyhogy csak úgy van neki? Annyira fogalmatlan voltam, hogy csak pislogtam és néztem, mint az ovis gyerek a tv előtt amikor a halálosirambant nézve eldönti  „hogy egyszer én is ezt akarom csinálni.” Aztán leszakadt az eső, és a nép úgy eltűnt, hogy még végig se néztem az autókat. Megint csak meglepődés jött amikor pár caravanos egyszerűen betolatott középre, egymásnak háttal, kinyitották a csomiajtókat, és beültek a csomagtartóba. B.zdmeg… hát ez kész :D Leültem melléjük, és csak úgy beszélgettünk vagy éjfélig. Mindenkivel ott találkoztam először, régen hatalmas banzáj volt az. A nevekkel irdatlan bajban voltam, sose tudtam neveket megjegyezni, de elkezdett megtelni a telefonkönyvem autó-típusokkal és fórumos nick nevekkel. „SpZoli” „Fehér Caravan Dávid” „Mélykék Pista” „PirosGSi-Kölyök” CorsaPeti, „Pug106István” AlkatrészesVktr  stb.stb :D  Egyre többet jártam, és egyre több, autós rendezvényre, elértem oda, hogy a jelenlegi baráti köröm 90%-a ezek közül az agyament, elvetemült, parkolóban autó alatt fetrengő, szakadó esőben csomagtartóban ülő, bármelyik percben álló-helyzetből 5 autóalkatrészt zsebből előkapó beteg zsenikből áll. Már én is „csak úgy” befekszem egy autó alá, segíteni valakinek lökhárítót levenni és nem lepődök meg azon, ha azt látom, hogy egy parkolóházban Jül lengőkart cserél, mert éppen most jutott eszébe. Ha ma közepes hangerővel suttogva azt mondom, hogy „világításkapcsoló”, tuti koppan rajtam három darab, és két leb.szás hogy miért nem szóltam tegnap.

Szóval ezek között az állatok között kicsit más irányt vett az autóm is, és az életem is. Körülbelül 5 éve, elképzeltem magamnak, az autót, amit szeretnék előállítani a fent elég hosszan körbeírt, alapanyagból és szépen lassan elkezdődött a hozzávalók összeszedése. Az eredeti elképzelés az volt, hogy egy G astra lökhárítója lesz rágyártva az f elejére, és ezen kívül gsi küszöbök, valami hátsó lökös, toldattal. Aztán egyik este, olyan 10 óra körül láttam megjelenni egy hirdetést (igen… este 10-kor, csak úgy tv helyett, alkatrész hirdetéseket nézegettem, mint a legtöbb zakkant…) Kép nélkül, annyiból állt a hirdetés, hogy „Astra Gsi gyári első lökhárító, javított, 6ezer.” 10 óra 4 perckor már a kocsiban ültem, és döftem keresztül a városon érte. Másnak reggel már összeállt, hogy a G-front kuka, viszont egy teli Gsi optikát szeretnék az autóra. Tudom hogy nem létezett, nem érdekel, lesz. Sikerült szerezni  egy jó állapotú gsi motorhéztetőt, meg küszöb burkolatokat, találtam egy csodálatos hátsó lökhárítót (meg se mertem mondani a srácnak, hogy szét lesz vágva) egy elrontott javításból sikerült szert tennem még több darabolt lökhárítóra, aztán ezzel a 1,5 köbméternyi ömlesztett műanyaghulladékkal, meg egy fejben elképzelt képpel becsöngettem

 Gyummához hogy akkor én ezt itt most leborítanám. Az ember betegségi szintjét szerintem elég jól jellemzi, hogy a szemöldökét se húzta följebb, csak megmutatta a sarkot, hogy hova borítsam a cuccot, és csörög ha kész van. :D Voltak változások, öltetek, találkozók, szóval telt múlt az idő, és az lett, hogy az utolsó szegedi BW-re már egy gsi optikás caravannal érkeztem. Persze pénzem sose volt, így a műanyag-szobrászat is betett annyira, hogy fényezésre ne maradjon, szóval piros(as) autó, matt fekete optikával volt 2 szezont. Közben jöttek másik első lökhárítók, mindig egy kicsivel jobb, hol azért mert nyélgázon nekem tolattak, hol azért mert találtam olcsón egy jobbat, de végül összeállt az a szett, amit félretéve azt tudtam mondani, hogy akkor ezt fényezzük le. Volt némi lakatolni való az autón, de nem újra kellett építeni. A tankajtó körül volt egy kicsi (értelemszerűen azért mert belül már elfogyott) de a küszöbök, sárvédő ívek  a mai napig a gyári, saját elemi az autónak. A fényezés két részletben zajlott, mivel az állandó pénzhiány stabilan követi az autó életét (vagy az enyémet, de egyszerűbb az autóra fogni), így első körben csak a lakatolás jött de ha már alapozni kell meg valamit ráfújni hogy a télen ne rohadjon el akkor az már legyen a vágyott szín, így lett az autó 2 oldala, az A-oszlopig bezárólag fújva ősszel.

A szín eleinte úgy volt, hogy kap egy szép akril pirosat, mert jó az, csak a lemattult f.s tűnjön el. Annyira nem érdekelt a , hogy  azt mondtam, legyen piros és egyszínű, menjen be a bótba, aztán vegye meg. Nagyjából ezután fél órával később hívott föl telefonon, hogy előtte van 400 piros színkártya, és fogalma nincs, menjek oda. Mivel melóztunk, csak odaugrani volt időnk, bementem a pulthoz, és rácsaptam egy piros kártyára, mondván hogy mi ezen a bonyolult, aztán mire kimondtam volna azt a hosszú szót, hogy „ez” addigra már 6 kártya volt a kezemben. 5 perc múlva meg 16. Kezdtem érteni, hogy erre egy nap nem elég míg kiválasztom, de szerencsére apám bejött a boltba, hogy mit tökölök már, végül kivett a kezemből egy kártyát amit eléggé fölül tartottam és letette a pultra hogy „ez”. Hát így lett az akril pirosból, Mazda6 Xirallic bordó. Nagyon tetszett ez a szín, ahogy fölkerült az oldalára, még jobban, aztán amikor eljött a telifény ideje, akkor már biztos voltam benne, hogy ez csak dolgozó lány jól tudhat kinézni. A tavalyi első Parkoló Parádé reggelén hoztam el az autót, sok éve először egyszínű bódéval, és imádtam. Fölmentek a nyári felnik, vettem új gumikat, közben sikerült hozzájutni egy 288-as fékpakkhoz előre, ami föl lett műtve még az ősszel meg „ha már” akkor a hátsó tárcsákat is, két Kayaba Ultra SR társaságában, mert nagyon érett már egy szett lengéscsillapító előre, mióta Brekitől megkaptam az állítható Konikat hátra, azóta folyamatosan azt éreztem, hogy az eleje kevés. Sikerült megcsináltatnom a caravan kipuf dobját, egy XE-gsi gyári kipuf végeivel, hogy a lökös gyári kivágásába érjenek szépen, megkapta a dsi emblémát, lefényképeztem és nekiálltam szétszedni újra az egészet :D  Sokáig tartott, de sikerült megtanulni hogy egy rendes autó sosincs kész. Mivel a mankókat pedig elegánsan kihagytam, most parasztul tőmondatokban leválaszolgatom őket, aztán majd maximum meg leszek moderálva mint a fórumon :D

Miért pont Opel? 
Mert ez jött. Egyébként is gondolkoztam Opelben, de igazából Kadettet szerettem volna, ha ez nem így alakul, akkor most jó eséllyel Ladáznék, és nem is ismerném a mostani barátaimat.

Hogy kezdődött ez a szenvedély, hogy került hozzád az autó, mi a története?
Nem másolom be, erről szól a fenti regény

Gondolom ez autó hobby autó, milyen autót használsz a hétköznapokban? 
Egy ragasztószalag és kábelkötegelő kombinációjából felépített Piaggio Sfera-t. Ha a moci nem elég, szállítani is kell valamit, esik, messzire megyek stb, akkor az Astra a dolgozós is.

Most jöjjenek a nyers adatok, fontosabb tuningok, módosítások felsorolása. 
A jelenlegi állapot hogy KYB USR+60-as rugó elöl (toronyszilent csere óta így is magas, úgyhogy majd alakítva lesz) Hátul Szivák féle kívánság méretű kovácsolt rugó+állítható Koni, elöl 288-as fék, hátul 260-as tárcsa, egyedi kipuf, Vastag satbrúd elöl, Gsi stab. hátul, méretre pogizott Irmscher Softstar 6x16 195/45r16-al, Gsi optika, szürke Recaro bél, V2000 bőrkormány, csomiajtón az ablaktorlő és a mosó falazva, feliratok eltűntetve, 4 villanyablak becsinálva, kapcsoló A-vectra kapcsolóra középre beműanyagozva, beltér világítások átalakítva, gyári helyekre Ledek gyártva, külső faceliftesítve, lassan 10 év benne van, nem fog már eszembe jutni, mi nem volt még benne amikor elkezdtem. Illetve tudom hogy semmi nem volt benne, ami van az meg mind ide tartozik :D Jah, tuning… egr lefalazva. pssszt!!! (van vagy 0.0003 ló :D ) Mivel rámjött az agyf.sz, így kitaláltam, hogy elkezdek műanyagozgatni, úgyhogy elkezdődött egy Astra F-G első lökhárító gyártása. Az a terv, hogy a téli setup less ez, mivel a Gsi pakkot nem szívesen hagyom font az autón télre.

Mi lenne a 3 kívánságod az autóddal kapcsolatban?
1, Ha a jelenlegi látványterv állapotot sikerülne megcsinálni szépre és tartósra.
2,  Amiért ez a futómű, ezzel a fékkel, ezzel a mindennel van az auto alatt: 2literes benzines terveim voltak. Valószínűleg bukom a dolgot, mert egyrészt szeretném papírozni és elég esélytelennek tűnik ma Magyarországon, hogy egy autóba, a típusba gyárilag is szerelt motort beletehessem, másrészt tudok önteni pénzt máshova is, ahova talán fontosabb egy kicsit, ha az autó egyébként rendben van.
3, Megtarthassam, ne kelljen váltanom azért, mert-nem lehet napi-használni, nem tudom hol tartani,vagy nem tudom eltartani valami családi/használós/nemhobbi mellett.

Milyen autót birtokolnál szívesen? Miért adnád oda a Opeled örömmel?
Egy teljesen gyári, OT-kész GSi + egy használós autó kombóért.