1997 nyarán elhatároztam, hogy veszek egy autót. Pontosabban egy Trabit. Megvolt a pénz és a kiszemelt alany. Közben búrámban egy csomó terv kavargott, hogy miként alakítom majd át a verdát. Sajnos, vagy szerencsémre a tulaj nem akart engedni az árából, így nem lett biznisz. Egy munkatársam szólt, hogy van egy öreg OPEL Rekordja, amolyan Ámerikás stílusú. Elképzelni sem tudtam, hogy is nézhet ki. Azt mondta, bőrfotelek, meg keret nélküli ajtók. Gondoltam, ezt meg kell néznem. Kimentem hozzá Leányvárra egy pár barátommal, akik közt volt autószerelő is, veterán Opeles tapasztalattal.

Megláttam a kocsit, ahogy ott állt "derékig" a fűben, galambszürkén, lámpák és lökhárítók nélkül.

Szerelem volt első látásra. Elborította a fejem a lila köd és már nem is hallottam, amint Tomi haverom véleményt mond a kocsiról. Utólag kiderült, hogy nem is rosszat. Ahogy végigfutottak azok a gyönyörű ívek és vonalak a sárvédőn és a tetőn, azok feledtettek minden józan gondolatot.

-Kell!!! - hangzott el a kijelentésem és már ki is perkáltam érte az 50 ezer forintot. Ez ’97 őszén volt. Másnap mentünk az autókiállításra Budapestre. A kiállításon találkoztam pár sráccal, akik régebbi Opelek előtt, egy kis asztal mellől szórólapot osztogattak. Opel Club Hungary volt a társaság neve. Elkértem az elérhetőségüket és megígértem nekik,hogy amint járóképes lesz a kocsi, jelentkezem. Októbertől egész decemberig kellett várni a kocsikázással.

Emlékszem az első beindításra. Kipufogó csak az y-ig volt rajta, és az egész lakótelep összeszaladt, amikor beindult a motor. Sajnos az injektor rosszalkodott, így nem tudtunk vele menni. Feltúrtam a régi motorját a kocsinak és leszedtem róla a karburátort. Hozzáteszem, hogy autószerelői tapasztalatom és hozzáértésem ekkor még a kerékcserében kimerült. Injektor le, karbi fel. Minden drótot, vezetéket oda kötöttem, ahová elért. Az volt a lényeg, hogy a vezeték ne feszüljön, de nagyon laza se legyen.

Beindult!!!

Határtalan örömömet rögtön egy kis kocsikázással fejeltem meg. Gyújtásállítás és utána már csak tankolni kellett a verdát. (ekkor még volt rajta 1,5 év műszaki) Az sem érdekelt, hogy nem valami fényes a fűtés benne és a műszerek is össze-vissza működtek, de ment, és ez volt a lényeg. Az emberek néztek az utcán és kezdtem megszokni, hogy nem egy hétköznapi autóval közlekedem. Közben megtörtént az átírás és teljes értékű autótulajdonos lettem. Első hosszabb utam Budapestre vezetett az Opelklubos közgyűlésre. Itt szívélyesen fogadtak és jó barátságokra tettem szert. Sok segítséget kaptam szakmailag, és alkatrészileg egyaránt. Sajnos a klubélet nem úgy zajlott, ahogy szerettük volna de azért próbálkoztunk.

Közben az autó is alakulgatott. Másfél év galambszürkeség után megkapta a fekete-fehér fényezést a kocsi.

Mivel nem volt pénzem, hogy bebőröztessem a tetejét, úgynevezett bőrhatású "zsugorfestékkel" fújattam le a tetőt. A motorháztetőre két vastag fekete csík került, kihangsúlyozva a sportosságot.

Pár évvel később belémjött egy BMW. Pont két héttel egy kecskeméti Opel találkozó előtt. A találkozóra telibe gittelt bal hátsó sárvédővel mentem. Sajnos a fényezés nem lett kész addigra. Ez a kis koccanás megerősített abbéli hitemben, hogy ez a kocsi még "anyag"-ból van. Nekem csak egy bal hátsó sárvédő ívet kellett cserélnem, meg egy felnit, de a Bömösnek az egész eleje leszakadt.

Szóval folyamatos változtatásokkal és tervszövögetésekkel teltek az évek.

Közben megszűnt az Opel Club Hungary. Páran a csapatból megalakítottuk a Magyar Veterán Opel Klubot. Abban a reményben, hogy ezek után több találkozóval és rendezvénnyel aktívabb klubéletet tudunk majd élni.. A Reki életében is egy újabb szakasz következett: Belekerült egy BOSCH L Jetronic befecskendező rendszer. Ezt két B Asconából vadásztam össze. Lényeges volt a teljesítménynövekedés, csökkent a fogyasztás és üzembiztosabb lett az autó. Körülbelül 115 lóerő. Városban 9 liter körüli, hosszútávon 7,5-8 literes fogyasztással. Sajnos a gyári levegőszűrő háza nem fért el, ezért kénytelen voltam egy direktszűrőt beépíteni. A különbséget abban láttam a gyárihoz képest, hogy a motor érzékenyebben reagált a gázadásokra . Időközben egy 5 sebességes "Getrag" váltó is került a házhoz. Ennek a beépítésével csak az lett volna a gond, hogy a padlólemezen is alakítani kellett volna, mivel a váltó nagyobb, mint a 4 sebességes és a váltókar kb. 20 centivel hátrébb jön ki.

Nagyon nem akartam szétbarmolni az autót, ezért egyre inkább érlelődött bennem a gondolat, hogy másik (játszós) autó után kell néznem.

Akartam egy kis A Corsát, amivel elrohangálhatok a városban és rövidebb távokon. Aztán jött a Kadett, ami egy másik történet. A lényeg az, hogy van egy másik autóm is, ami természetesen Opel és nem kell a Rekorddal járkálnom minden nap. Az "öreglány" most ősztől-tavaszig egy garázsban pihen és várja a jó időt, hogy vasárnaponként büszkén gurulhasson végig a városon és a találkozókon hirdesse a régi OPEL-ek dicsőségét.

Mivel most már nem kell napi használatban lennie, így megpróbálom minél jobban gyári állapotúra visszaállítani. Az injektoros motor természetesen marad az elektromos ablakemelővel együtt. De optikailag elindulunk az eredetiség felé.

Remélem, még jó pár évig velem lesz és működni is fog. Eladni nem szeretném, mert nagyon hozzám nőtt az erényeivel és a hibáival együtt.