Mióta vagy klubtag?

Huh.. régóta… azt hiszem 4-5 éve.

Mivel foglalkozol?

Most éppen biztonságtechnikai berendezésekkel (páncélszekrények, beléptető kapuk stb.). Idén fogom befejezni az újságírói iskolát is és a jövőben újságíróként szeretném majd aposztrofálni magam. Egyrészt azért, mert jól hangzik, másrészt azért mert az érdekel. A munkahely és a foglalkozási kör változhat az ember életében, de az elhivatottság nem.

Hány éves vagy?

Idén fogom betölteni a harmincharmadik életévemet. Nem olyan jó kimondani ezt a számot, de az viszont tény, hogy a harmincadik szülinapom viselt meg nagyon és azóta annyira nem érdekel a dolog. Legközelebb talán a negyvenedik fog kiborítani. Együtt öregszünk az autómmal. Ez van. Már mindketten veteránok vagyunk.

Hány barátot szereztél a MOTE által?

Húúúú! Rengeteget! Nem csupán barátokat szereztem, hanem kiváló barátokat! Kivételes és nagyszerű embereket ismertem itt meg.

Amikor beléptem a klubba, a Mote vezetősége alapból nagy hatást tett rám. Talán azért, mert én másik klubból jöttem, ahol nem éreztem annyira jól magam és már akkor végtelenül korrekt embereket ismertem meg személyükben. Utána szépen sorban megismertem a többi tagot is és beigazolódott az a sejtésem, hogy egy klubbot nem feltétlenül csak a márka szeretete tarthat egyben, hanem értékes emberi kapcsolatok is.

Miért pont az Opel, ha autó?

Valószínűleg erről apám tehet. Mikor kicsi voltam, volt egy metálkék Commodore-unk. Akkoriban mindenki utált minket a környéken, hiszen akkor a Dacia volt a legmenőbb gépsárkány a Trabant és a Zsiguli mellett. Azt kevesen tudták, hogy ezt a kocsit apám az alvázától építette fel, mert a roncsokban már akkor sem láttak sokan fantáziát. Szerintem talán itt kezdődhetett. A gyerekkori élmények mélyen elraktározódnak a tudatalattiban és egyszer talán felszínre törnek. Nálam felszínre is tört. Én is a roncsokban látok fantáziát – és valahogy csak az Opelekben.

Mit jelent számodra a Magyar Opel Tulajdonosok Egyesülete?

Sok barátot és sok márkaszerető embert. Eddig minden találkozón igyekeztünk ott lenni és bátran állíthatom, hogy mindegyik nagyon jó volt. Szinte nem is volt olyan MOTE találkozó, ahol ne gazdagodtunk volna újabb nagyszerű ember megismerésével. Emellett minden találkozó egyfajta baráti összejövetel is számomra, hiszen akikkel a távolság vagy egyéb okok miatt nem tudunk sűrűbben találkozni, azokkal az ilyen talikon biztosan összefutunk.

Nem mehetek el említés nélkül a MOTE tagsággal járó kedvezmények mellett sem, ami azért jól szokott jönni, ha alkatrész kell vagy mondjuk bedobnánk egy hamburgert. Aztán ott van még a kedvezményes biztosítás, amit tagság nélkül nem nagyon kapnánk meg. Szóval minden szempontból jó döntés volt a MOTE-hoz csatlakozni.

Milyen Opeled van? Milyen Opeljeid voltak eddig?

Mantám van és csak Mantám volt eddig. Annyira szeretem ezt a típust, hogy nem is vezettem nagyon mást. Nem azért mert nem volt rá lehetőségem, hanem azért mert nem akartam mást vezetni. Ez szerelem volt első látásra és az is marad mindig. Nagy bajban leszek, ha kipusztul az utolsó példány is, mert nem nagyon gyártottak még olyan autót, amire lecserélném.

Egyébként idén tervezzem a következő motorcserét, ezúttal egy 2,4-esre. Remélem, hogy akkor már tényleg az én autóm lesz a leggyorsabb ócskavas az egész galaxisban! :(

Mit javasolsz kezdő (és), vagy leendő MOTE-s tagoknak a könnyebb beilleszkedéshez?

Azt javasolnám, hogy ne csak fórumozzanak, hanem járjanak találkozókra is. Garantáltan nem fogják megbánni! A találkozókon nyugodtan oda lehet menni bármelyik taghoz ismerkedni, nem fogja senki pofátlanságnak venni. A beszélgetést meg ilyenkor könnyű elkezdeni, hiszen autós találkozó, szóval a téma adott. Meggyőződésem, hogy egy autót és autózást szerető embernek igazi felüdülés és energiaforrás egy ilyen klub. Emellett számtalan hasznos eszmecserében is részesülhet, fejlődhet a tudása és nem utolsó sorban gazdagodhat új emberi kapcsolatokkal is.