07.05. szerda; Belcasrel, az A Manta hangja, és egyébb gyönyörűségek

Ma folytatódott a túrázgatás, igaz sokkal rövidebb útra indultunk. Ám Fikusz és Maurice nem tartott velünk, mert ők a Mantát szerették volna bütykölgetni. Én már nem voltam ennyire határozott. Menni is szerettem volna, meg maradni is. Végülis a kirándulás mellett döntöttem. Két autóval mentünk, a Vectrával, aminek soffőre Szabina volt, és Pintyő Fabia-jával. Az első megállónk egy érdekes hely volt. Egy kis folyón gyalog egy íves fahídon mentünk át, és így egy sziklafal tövében álló Mária szoborhoz jutottunk, ahol friss élő és vágott virágok voltak. Innen indult felfele egy kis gyalogút, amely mellett 12 db kereszt található. A sziklafalra felérve pedig egy öreg rom található, ahonnan már látszott a belcasteli kastély. Itt megpihentünk kissé, a csajok kipihegték magukat, fényképezgettünk, majd elindultunk lefelé, és a gyalogút közben kitárgyaltuk, hogy melyik nemnek milyen elvárásai vannak a másik nemmel szemben borotválkozással kapcsolatban. :( (Tanulságos volt, este le is dúrtam a borostát a képemről B)) Leérve a fahídnál még ellőttünk pár képet, aztán irány Belcastel. Erről a faluról annyit érdemes tudni, hogy megőrizték a házakat középkori stílusúnak(1., 2., 3.). Érdekes volt ezek mellett az ódon falak mellett autóval elgurulni. Közben a falut oldalról az előbb említett kis folyócska határolja, amin sorban ívelnek át a kis gyaloghidak(1., 2.). Aztán elindultunk egy kis szerpentinen felfele, a kastélyhoz. Ennek a kastélynak a szépségén kívül még érdekessége a tulajdonosa, aki nem más, mint Zinedine Zidane. Az a terve ezzel a kastélyjal, hogy felújítattja, és szegény gyerekeket nyaraltat benne. Itt fényképezgettünk jó sokat. Annyit, hogy Lilláék gépében megtelt a film. A probléma itt kezdődött, ugyanis az a gép már egy elég ütött-kopott masina, amivel már csak a szakértők tudnak bánni, és közülünk senki sem volt az. A lényeg, hogy a filmcsere abszolult nem jött össze. Az addig bennlévőt nem sikerült előre csévélni teljesen, úgyhogy az fényt kapott, az új viszont nem akadt be, ezért a többi kép a semmibe ment. Volt is ebből vita aztán otthon. Az egész francia útjukról készült kép elszállt. Belcastelből aztán indultunk Rodezbe, ahol nagy bevásárlótúrát szerveztünk. Egyik ruhabolt a másik után. Mi Pintyővel nem különösebben voltunk bezsongva, de ha a csajoknak ez kell, hát menyjünk. Egyébként a cuccok egész jó árban vannak, pláne, ha le vannak értékelve. Hugom meghívatta magát egy nadrágra. Jól állt neki, hát megkapta. Én pedig vettem egy pólót, és egy Hawaii mintás inget, ezzel megjelölve következő külföldi utam célját. :D (ing már van, már csak egy repülőjegy és némi pénz hiányzik...) A nagy bevásárlás után irány vissza Szabináékhoz. És itt két gyanúsan mosolygós arc fogadott minket. Mint kiderült, Fikuszék életet leheltek a Mantába, és mentek is vele egy kört. Mit ne mondjak, nagyon bántam (akkor), hogy nem maradtam. Be is indították. Aprócska hibája, hogy az egyik henger ötletszerűen működik, de ki lett nyomozva, hogy csak a gyujtókábel van kitörve, egyébként a motor hibátlan. A csajok beljebb mentek, mi pedig a Manta és sör mellett beszélgettünk öten (Fikusz, Pintyő, Yannick, Maurice, és én), hogy hogyan lehetne összehozni egy francia-magyar koprodukciós társaságot. A lényeg, hogy ott olcsóbbak a szép öreg Opelek, nálunk viszont olcsóbb a munka. Tehát ők megvennék, mi felújítanánk. Ezt még a Manta talin jobban meg fogjuk dumálni, ugyanis Maurice erre a nagy eseményre hazautazik. Aztán jött Petra, és hívott minket vacsorázni. Ekkor már gyűltek a felhők az égen, érződött, hogy éjszakára már odaér az eső. Amikor elindultunk a fészertől felfele, a ház irányába, Petra az égre mutatott, mert egy lovat látott a felhőkben. És tényleg, ágasgodó ló alakja volt a felhőnek, tisztára mint a Ferrari jel. Vacsorán Céline az osztálytársai által összeírkált és rajzolt pólóban jelent meg. Ez nekünk annyira megtetszett, hogy megkértük, majd adjon nekünk egy üres fehér pólót, és mi is csinálunk neki egy hasonlót. (Ja, egyébként Céline most kezdi a gimnáziumot, és magyar nyelvet is fog tanulni, ezért ősszel hazánkba látogat.)

Vacsora után kinn, a sátrak előtt dumáltunk, amíg nem jött az eső. Aztán bementünk Maurice-ékhoz, és ralli baleseteket néztünk. Ezután lefeküdtünk aludni.

07.06. csütörtök; Búcsú, ralli, és Manta Manta

Ma kora délelőtt Szabina családja elindult haza. Sajnos a búcsút átaludtam. Délelőtt nem mentünk sehova, intenzív punnyadás volt a kitűzött cél. Ebéd után átmentünk Rodezbe, hogy a másnapi hosszú útra kaját vegyünk magunknak. A nagy favorit a bagett és a szörp volt. A bevásárlás után nekiestünk a szendvicsek elkészítésének. Közben Céline pólóját is razoltuk, és írtuk. A lányok idézeteket írtak rá, és virágokat rajzoltak. Én egy Manta ráját rajzoltam rá, és azt hiszem valami bölcs Tankcsapda szöveget írtam rá, míg Fikusz a kedvenc köszönését írta rá: "A Manta legyen veled!" Közben Maurice és Pintyő a GPS-be beállította a legideálisabb utat Boussac és a francia-német határ között úgy, hogy ne kelljen fizetnünk autópálya díjat.

A szendvicsek elkészítése után jött a vacsora. Eddig sem kaptunk soha keveset, de a mai volt a legkiadósabb, és meg merem kockáztatni, hogy a legfinomabb. Majdnem mindenből két (néha három) adagot ettem, a többiek már azt hitték, hogy szétcsattanok. :D De azért még Francoise-zal leöblítettük egy kis hazai barackkal. :D A vacsora végén elbúcsúztunk Evelyne-től, mivel ő másnap dolgozik, amikor mi indulunk, és átadtuk ajándékunkat vendéglátóinknak, egy ötputtonyos Tokaji Aszut a Birsalmási pincészettől. Ezek után kocsiba száltunk, és irány ismét Rodez, ahol a francia rallibajnokság rodezi futamának gépátvétele folyt. Voltak ám gépcsodák! De a mi szivünk csücske egy kék fényezésű Opel Ascona volt. Én szerettem volna még faros túrbós Renault ötöst is látni, de ebben nem volt szerencsém. Ám az idő nem volt hozzánk kegyes. Ahogy el kezdett sötétedni, eleredt az eső. Az Ascona pedig erősen a közepén volt a sornak. Nem baj, bőrig ázva bár, de megvártuk, és lefényképeztük. Ami a legszebb, hogy a lányok is hősiesen tűrték az esőt, egy rossz szó nem volt, és senki sem akart azonnal hazamenni. Amint eltépett előttünk az Ascona, azonnal oszlás volt. Mi Fikusszal viszont annyira nem siettünk. Már tényleg bőrig voltunk ázva, innentől pedig már minden mindegy. A legnagyobb pocsolyáknál pedig amúgy Gene Kelly-sen elkezdtük énekelni az Ének az esőbent, össze-vissza ugrálva. A kocsikban nem is néztek hülyének minket a többiek!!! :D Még pár kép készült, majd elindultunk haza.

Maurice-éknál a DVD-be valahogy bekerült a Manta Manta, német eredetiben, nagyjából egy másodperces hang elcsúszással, de minket nem érdekelt, úgyis ismerjük kivülről, a lányoknak így nagyjából mi szinkronizáltunk. A film után bevonultunk sátrainkba, és eltettük magunkat másnapra az utolsó itt töltött éjszakánkon.