07.02. Vasárnap Az esküvő másnapja, és az enyém is...

Hajnalban, a napfelkeltével (újabb francia szokás szerint) eltűnt az ifjú pár. Nosza, aki élt és mozgott, kocsiba pattant, és megkezdődött a hajnali vadászat. Ennek a szokásnak az a lényege, hogy az ifjú pár valahol a környéken elbúj, és a násznépnek meg kell találni. Miután meglettek, enniük kell a friss házasok leveséből. Ez a "leves" tulajdonképpen azt tartalmazza, ami éppen az asztalon található volt. Elég gusztán tud ám kinézni! :( Szóval, a hajtóvadászat elindult, mi Pintyővel Virginie-hez szálltunk be, az E Kadett GSI-be, és a tetőablakba kiállva kémleltük a határt, fehér Mantára vadászva. Akik voltak Maurice legénybúcsúján, azok hatalmas előnnyel indultak, ugyanis annak helyszínén vertek sátrat Szabináék. Itt aztán jól fel lettek ébresztve, még sörlocsolás is volt, majd jöt a leves! B) Förtelmesen nézett ki, voltak is grimaszok, de azért becsületükre legyen mondva, ettek belőle. Egy körtét én is kikaptam belőle, és jól megettem. Szerintem kávézaccal volt kicsit fűszerezve, de nem volt vészes.

Ezután a nagy kajálás után visszamentünk a lagzi színhelyére, és elkezdtünk takarítani. Ekkorra már tényleg kidőlt mindenki, egyedüli magyarként voltam a tisztogató brigádban, de jó volt. Takarítottunk, viccelődtünk, röhögtünk, és kajáltunk, méghozzá sajtlevest. Nos, ez az étel csak a nevében leves, leginkább a rakottkelkáposztához tudnám hasonlítani, amiben sajt van. Viszont isteni. Kaja közben söröztünk, és jókat mosolyogtunk David barátomon, aki az asztalra borulva aludt. Hát, utólag belegondolva, nekem nem kellett volna kacagnom rajta, de akkor még nem tudtam, mi vár rám. Közben megismertem Guiyom (Szabina, Maurice, ha ezt olvassátok, légyszi valahogy juttassátok már el hozzám ennek a névnek a helyes leírását! Előre is kösz) édesanyját. Ugyanolyan kedves, és közvetlen, mint a kissrác, jókat nevetgéltünk. És ekkor kezdődött el a borzalom! Említettem ugyebár, hogy a francia sör alattomos... Nos, annyi még megvan, hogy elkezdett fájni a fejem. Kifeküdtem a fa alá. Következő kép: mászok be a sátorba (ami cirka 5 Km-re van a lagzi helyétől. Fogalmam sincs, hogy kerültem oda), és a többiek mondják, hogy inkább ne feküdjek be, mert meleg van benne. Ekkor kerestem egy árnyékos helyet. Találtam is. Fikusz autója orra alá feküdtem be. Igen ám, de valaki szólított, rutinból ültem fel, és jól lestukkoltam valamit. Szóval iszonyat másnapos lettem, na. Pedig a magyar sörtől sosincs semmi bajom, de ez betette a kaput nálam... Közben Fikusz bütykölte az A Mantát. Kezdetnek kinyitotta a csomagtartót (a bonyolultság ott volt, hogy kulcs az nincs), majd jól átnézte, és lemosta. Ezt én lendületből átaludtam. A következő emlékkép, hogy a lányok le szeretnének lemenni a közeli tóhoz. Rádumáltak engem is. Elmentem, de olyan szinten fájt a fejem, hogy a szemem nem bírtam kinyitni. A legelső árnyékos helyen ledobtam a pokrócot, és pihentem tovább, míg a csajok lubickoltak. Cirka két óra után elindultunk vissza, én pedig folytattam a másnapom. A vacsorát a falu focipályája melletti füves területen szándékoztuk elfogyasztani, amit patak, erdő és dombok határoltak. Eddigre már nagyjából a fejem is kitisztult, a súlya is csökkent, és a kismajmok is kiköltöztek, úgyhogy tényleg jól voltam. Itt lendületből meg lettem kínálva egy itallal, ami leginkább gyermekkoromból az ipekakuánára hasonlított. Vízzel felhígítva fogyasszák, és bizony ehhez is hozzá kell szokni. Kaja előtt jól kitárgyaltuk vendéglátóinkkal a lagzit (máramennyire tudtuk, mert Szabináék kicsit később jöttek, úgyhogy tolmács nélkül nehezen ment), majd nekiláttunk enni. A kaja jobbára a lagziból megmaradtból állt, ami direkt jó volt, mert a többiek is megkóstolhatták a sajtlevest. Kaja után a házigazdák laptopon a lagzin készült képeket nézegették, a magyar banda pedig amolyan táborozósan énekelgetetett. Én ténferegtem erre is, arra is. Viszont az nagy emlékem, amikor Vera1 Épp a fülem mellett énekelt valamit jó hangosan, csak hogy ne felejtsem el a másnapot. :D A sötédedés után vettük a sátorfánkat, és visszamentünk a táborhelyünkre. Itt leszúrtuk a fáklyákat, kiterítettük a pokrócokat, és jót dumáltunk még egy darabig.

07.03. Hétfő; Punnyadás és A Manta ezerrel

A mai nap a henyélésről szólt. Egész délelőtt mást sem csináltunk, csak beszélgettünk, mindenkivel, mindenhol.

Délelőtt Joci és Kati elmentek Baraqueville-be, bevásárolni a vacsorához, amit ők készítenek el. A menü amolyan magyaros, egy fogás és hozzá saláta. A kaja pedig nem más, mint marhapörkölt. A nyál még most is összefoly a számban a puszta gondolatától is. A többiek is elmentek vásárolgatni, mi pedig Maurice-szal kocsikázni indultunk. Bementünk Baraqueville-be tankolni, pénzt levenni, és francia csajokat stírölni. :D De Szabinának nincs semmi aggódni valója, mert akárhogy keresgéltünk, nézelődtünk, arra jöttünk rá, hogy a magyar csajok sokkal szebbek, és Maurice szerint nagy általánosságban még okosabbak is. Ő már csak tudja! :D Aztán elindultunk összeszedni a sátrat, amit a vadászat után hátrahagytak. A sátort és az ágyneműt a sör és a hajnali harmat jól eláztatta. Begyűrtük a Mantába, és hazaérve első dolgunk volt kiteregetni.

Fikusz pedig folytatta a Manta felélesztését. Emelőre került a kicsike. Kikerült alóla a tank, kiöntöttük belőle a benzint, és Fikusz ebéd (ami ismét elég kiadósra sikerült) után lefestette a rozsdától megtakarított részeket. Így aláfekve a kipuffogórendszer furcsaságai is kiderültek menet közben. Egy a lényeg, ebbe ha bele is folyik a víz, van hol kijönnie...

Ebéd után Pintyővel bográcsállványt faragtunk három faágból, majd beállítottuk a lánc hosszúszágát, és innentől Joci és Kati volt a főszereplő a hírtelen eszkábált tűzhelynél. Miközben a bográcsban rotyogott a kaja, addig jókat dumáltunk, és amíg a salátát a szakácsok készítették, addig mi vigyáztunk a pörköltre. A marha picit már vén lehetett, mert nem igazán akaródzott neki normálisan megfőni, viszont az illatok... Hmmm. :D Házigazdáink nem is nagyon értették, hogy miért kell még főzni, gondolom, már ők is nagyon várták, hogy kész legyen. És megfőtt! Kellett neki vagy hat óra, de kész lett! Hát, a lényeg, hogy nem sok maradt a bogrács alján a végére. :D A salátával nem is nagyon foglalkoztam, pörköltből akartam minél többet magamba gyűrni. Közben az asztalnál tárgyaltuk ki a másnapi kirándulás mikéntjét. Csodálatos utat ígért Francoise. Vacsora után esőfelhők jöttek, úgyhogy a frissen megszáradt sátrat a mieink mellé felhúztuk, hogy majd a nagy táskákat abba fogjuk pakolni. Hát, másképp alakult, az lett az én sátram, mivel éjszaka Pintyő matraca kilyukadt, és arra keltem, hogy iszonyatosan fáj a hátam. A lomos sátorba pedig benne voltak Szabináék ágyneműi, úgyhogy abból megalmoztam magamnak, és péntek reggelig ez a sátor maradt a hivatalos lakhelyem.