07.01. Szombat; Az esküvő napja.

Ébredés után Nagy meglepetés ért. Francoise előszedte a fészerből a Rekordot, lemosta, és díszítette, mert az lesz a menyasszonyis kocsi. Hát a por alatt gyönyörű kincs rejtőzködött. Közben Szabina a fodrásznál, Maurice és Fikusz Mantája pedig az udvaron szépült. Ekkor kaptam életem eddigi legjobb felkérését, amit hülye lettem volna visszautasítani. Maurice megkért, hogy a lakodalmas menetben én vigyem a Mantáját. Ennek örömére meg is javítottuk a dudáját. :( Aztán mentünk befejezni a díszítést. Szerencsére már nem sok volt hátra, hamar befejeztük.

Ebéd után viszont elkezdtünk készülődni, mert négy órakkor indult a nagy esemény. A csajok gőzerővel vasaltak, míg mi jókat dumáltunk, és próbáltuk megérteni egymást a többiekkel, kisebb-nagyobb sikerrel.

Du 4 óra, indul a felvonulás. Elől Francoise ment a Rekorddal, és az ifjú párral, utána Fikusz, majd én, utánunk pedig a többiek. Hangos dudaszóval tartottunk a közeli templomhoz. A szertartás előtt gyors fényképezések, majd az egész násznép bement a kis templomba. Mondanom se kell, nagyon szép volt belülről is. A szertartás csodás volt, és (nagyjából) két nyelven folyt. A tanúk és a testvérek beszéde magyarul volt. Volt kórus is, és a gyerekek még egy kis előadással is meglepték a násznépet. A pap beszédét abszolult nem értettem, de azért nagyjából annyit felfogtam, hogy beszélt arról, hogy a szerelem nem ismer határokat, vagy valami efféléről. Megvoltak a beszédek, és ezekután egy kissrác hozta a gyűrűket. Na, innentől a magyar csajoknak új szerelmük lett, a kis Guiyom (tuti rosszul írtam le, ez a név nem szerepel a puskámon, viszont fontos megjegyezni)! B) Róla annyit, hogy egy örökké mosolygós, szemüveges szőkésbarna kiskölyök, sebes térdekkel, és a csajok rögtön beleszerettek. :D Megtörtént az eskü, felkerültek a gyűrűk, kicsordultak a könnyek, majd a Republic Szeretni valakit valamiért zenéjére kivonult a násznép a templomkertbe, ahol egy kis fogadás várt mindenkire. Itt fehérbort, különböző sütiket, és más finomságokat lehetett fogyasztani, és a kissrácok drazsét szolgáltak fel a lányoknak. Nem is kell mondanom, kinek fogyott a legjobban a drazséja. :P A fehérbor elég alattomos volt, a magyar lányok egy része elég hamar az átlagosnál is mosolygósabb lett. Közben villogtak a vakuk, pózolt az ifjú pár, és a templom közelében lévő szökőkútnál egy kis balesetet szenvedtünk Fikusszal, amin majd negyed órán át röhögtünk (ígéretet tettem, hogy nem árulom el a balesetet, ezért most csak azok kacagnak, akik ott voltak...) Közben Maurice megismertetett minket egy környékbeli Mantással, aki csak a lagzi miatt jött Boussac-ba (hiába, a Mantások ott is összetartanak). A kis fogadás után kocsiba szálltunk, és a menet körbejárta az egész környéket, mindenhol hatalmas dudaszóval elhaladva. A sorba a piros Manta is beszállt, előttem ment, és egész Baraqueville-ig velünk maradt. A nagy menet után visszatértünk Boussac-ba, és megszálltuk a klubházat, ahol a lagzi folytatódott.

Első meglepetés: nincs sör!!! A bejáratnál mindenki bólét vehetett magához, ami nagyon finom volt (amit kivettem belőle, hogy az alap pezsgő, és tele van mindenféle gyümölccsel). Kicsit még beszélgettünk, majd helyet foglaltunk a vacsorához. Az első fogás gulyás volt. Le a kalappal a szakács előtt! Hiába a 2000Km távolság, olyan volt, mintha otthon apám főzte volna (azért nem anyu, mert ő sose felejt ki semmit :D). Egyedül a babér levél maradt ki, de erről sem a szakács tehet, hanem az, aki az internetre feltette a receptet. Szóval tényleg minden elismerésem a szakácsnak. Az összes kaját inkább nem írnám le, hosszú lenne a lista, hisz volt vagy 6-7 fogás, felváltva magyar és francia fogásokkal. De volt két nagy különlegesség, amit nagyon élveztem, ezekre azért kitérnék. Az első egy magyar különlegesség, amit hogy a francia násznép is elfogyasszon, egy kis trükkel szolgáltak fel. A hungaricum a barack pálinka volt, a trükk a barack fagylalt. A lényeg, hogy lehet, hogy a pálinka magában erős lett volna, ezért édességgel lett feltálalva. Nagy ötlet! Azért én csak nem kutyultam össze, felhörpintettem a pálinkát, majd kikanalaztam a jégkrémet...

A másik érdekesség az aligot (kiejtve aligó), amit leginkább a krumplipüréhez tudnék hasonlítani, amiben sajt van. Amikor az aligot került sorra (sülthússal és gombával), akkor a szakács és két segédje behozta egy hatalmas lábasban, és elkezdte nyújtani, valahogy így. Majd kivitték, és feltálalták.

A vacsora közben azért történtek érdekességek. Mikor két fogás között voltunk, és beszélgettünk, egyszercsak a pincérek, és egy-két ember berohant, mondtak pár szót, majd népünnepély tört ki. Mint kiderült, a VB-n Thierry Henry gólt rugott a braziloknak. Ekkor durrogtak a pezsgők, nagy ünnep az ünnepben. Én is mosolyogtam, velük örültem, és eszembe se jutott megszólalni, hogy én a braziloknak szurkoltam. Vacsora közben a mögöttünk ülő asztaltársasággal (akiket már nagyjából ismertünk, hisz együtt laktunk, és díszítettünk) sokat koccintottunk az ifjú pár, és a közös egészségünkre, mi franciául, ők magyarul, csak hogy ismerkedjünk egymás nyelvével. Ja, és még Guiyommal kicsit lufifociztunk is. Tündéri a kölyök tényleg, a csajok jól választottak. :D A vacsora végeztével az ifjú pár kibontogatta a nászajándékokat. Hát, néha volt mosolygás! Mit ne mondjak, érdekes dolgok voltak az ajándékok, amolyan Nyuszifül volt cége mintatermék féleségek, főként. Volt egy kis játék is, (több-kevesebb sikerrel), amit Virginie vezetett le. Közben a francia válogatott megnyerte a brazilok elleni meccset, ami újabb kis koccintgatást eredményezett. Ezek után lett zene, és elindult a tánc. Először kifejezetten francia lagzis ment, amire kedvesen mi is fel lettünk kérve. A lányok éltek is az alkalommal, sőt, egy búj-búj zöldág-félébe még Pintyő is betársult. Ezután következtek a kissé populárisabb zenék, és táncok (mint pl a Szájber gyerek :D), és ami a fő: előkerült a sör!!! Maurice és David barátja mutatta meg a helyet, ahol rögtön koccintani invitáltak. Innentől kezdve állandóan Maurice-t és Szabinát kerestem, hogy meséljék el, hogy miért nem koccintok sörrel (Tudom, 150 évnek vége, de én kitartok, míg élek). A francia sörről annyit illik tudni, hogy finom, 0.25L-es kiszerelésű, és rettentő alattomos (erről később). Pintyővel e nedünek úgy megörültünk, hogy ott hírtelen ledöntöttünk négy-négy üveggel. Maurice csak nevetett, de David ledöbbent. :D Megemlítette, hogy ő egy jó hosszú este alatt nem iszik meg ennyit, nemhogy 3 perc alatt. Ezután Pintyő pálinkázni hívta Davidot, én pedig kimentem Fikusszal az erkélyre. És jól tettük! Jöttek a bolondmenyasszonyok, szépen sorban. Nagy móka volt. :D Addig nem engedtem be senkit, amíg meg nem csöcsörésztem. Jókat röhögtünk, a vámot megfizették, úgyhogy rohantak befele. Ekkor sem volt leülve a hangulat, de ők aztán iszonyatosan felpörgették a bulit, David komám (ő egy másik David) még engem is beráncigált, ami nem kis szó. És így ment ez egész napfelkeltéig. (Közben a magyar csapat cirka 3 körül elment, mert már mindenki holt fáradt volt a hosszú út miatt.)